Beoltva

Hát anyai szívet megdobogtató egy dolog ez az oltás...pláne két gyerekkel egyszerre... kár, hogy rossz az érzés, ahogy a szívemet dobogtatja... :( De most egy időre - 6 éves korokig, ha minden jól megy - végre kipipáltuk.
Előrebocsátanám, hogy részben lelkizés következik, akit nem érdekel, ugorjon a bejegyzés végére, ott szummáztam! :)
Amikor még picik voltak és szinte havonta oltották őket, az is rossz látvány volt, de ugye akkor még nem volt akkora sírás, mert mire eljutott a tudatukig, hogy valami fáj, addigra már kész is volt. Így hát én merészen egyedül hordtam őket mindig oltásra - a doktornénink rám is csodálkozott, hogy így egyedül két gyerekkel, merész anyuka. Aztán egy pár orvosi váróban töltött alkalom után rájöttem miért: mert máshol kivonul a család egy gyerekkel: gyerek nagymama ölében, apuka fel-alá járkál, anyuka tördeli a kezét; nagyapa pedig kinn ül a kocsiban és várja a családot. Na köszönöm szépen...
A 15 hónapos oltással már idejekorán elkezdik riogatni a szülőket, hogy egyszerre kettőt kap a gyerek, és utána akár egy hétig is lázas lehet, meg van aki kiütéses lesz, és nyűgösek a babák utána, stb.
Ezen felbuzdulva a korábbiakkal ellentétben akkor Apát is meginvitáltuk, hogy ő se maradjon ki a jóból. Olyan szempontból tényleg rosszabb volt, mint a korábbiak, hogy ugye most már nagyon kis értelmesek voltak és tudták az első után, hogy ez nagyon nem jó dolog - jó volt, hogy mindketten ott voltunk, így könnyebben meg tudtuk nyugtatni őket.
Hát ez a mai... belesajgott a szívem, meg még most is... Hárman mentünk ismét, Apa nem ért ránk - így jártunk :( Kezdődött ott, hogy ugye 12-14 óra között van tanácsadás, ami alap esetben a napi egy szem alvásunk keretideje. De ezt még valahogy lemenedzseltem, még előtte kifundáltam hogy is csináljuk, hogy jó legyen, a 15 hónapos oltás során is így csináltam: reggel fél 6-kor keltek és nem erősködtem, hogy visszaaludjank, mert így korán reggeliztünk és 9 fél 10 körül leraktam őket aludni. Háromnegyed 11 körül keltek, megebédeltünk (hála a korai reggelinek éhesek voltak), öltözködtünk, aztán irány le. Így pont időben, 12 körül oda is értünk a rendelőbe, ugyanis 12.15-re volt időpontunk. Előkészültem, hogy megyünk be és ekkor derült ki, hogy csak 1 cumink van... pffff hideg zuhany. Még picik voltak, amikor bevezettem, hogy van egy kocsi cumi, meg vannak az itthoniak - és a lentit nem hozzuk fel, a fentit nem visszük le! A gyerekek is tudják, hogy ha van valami a kezükben/szájukban, azt induláskor ideaadják. Ez valószínűleg ott borult, amikor a minap Apa megfogta a gyereke(ke)t és felvitte (szájában a cumival), amíg én a babakocsit bevittem a garázsba.
Visszatérve a kis magyarázó intermezzót követően a fő csapásirányhoz folytatom a történetet. Szóval bemegyünk, levetkőztetem Botondot (gondoltam ő könnyebben megnyugszik majd a cumitól, Szonját meg talán a nélkül könnyebben meg tudom nyugtatni), le akarom fektetni - de már az sem tetszett. Hát igen, valszeg emlékezett, mi következik, így elkezdett sírni, így odaadtam az egy szem lila cumit Neki. Erre Szonja elkezdett aggódni Botondért és a cumiért - félcsupasz Botonddal a kezemen odamentem, hogy lássa nincs semmi baj. Botondot oltották (2x: egyik combi, másik combi) -> sírás, Szonja szintén sír. Botondot visszaraktam kocsiba -> kicsi sírás, Szonja vetkőzés -> sírás, oltás -> sírás, Botond sírás. Na innentől Szonját vagy 10 percig nem tudtam elengedni, folyamatosan újraélte a dolgot és fel-felsírt, így öltöztünk. Aztán óvatosan le tudtam ültetni, kezébe adtam a kisplédet, és elhüppögött, amíg Botondot öltöztettem, de ő meg nem volt hajlandó hátradőlni és lefeküdni. Aztán egész úton hazafelé ordítás volt felváltva, ahogy a cumit cserélgettem náluk, aztán kb. 5 perc után feladtam és hazáig a karomban cipeltem Szonját, még Botond cummogott. Aztán míg beraktuk a babkocsit ismét ordítás (de a lila cumit lenn hagytuk) és felcipeltem őket a garázstól - hello derekam!
Hazajöttünk,  mindenki kapott egy-egy cumit, ágyikóba be, plédet megkapták, és mostanra édesdeden alszanak a doktornénis csini bodyban... drága kincseim!
Na ez jó hosszúra sikerült, de legalább kicsit kiírtam magamból ezt a rossz élményt.

Címszavakban: megkapták az oltást, sírtak nagyon; egy cumink volt, amit felváltva dugdostam, amíg hazaértünk és közben megszakadt a szívem... meg a derekam :(