Horvátországi nyár 2014

Restanciám közt van a beszámoló a nyaralásunkról is. Igaz a szobatisztaság projeket vetítettem előre témaként; de most, hogy bejött a takony idő (bocsánat a kifejezésért, de ha egyszer az....), még inkább visszavágytam a napsütéses nyárba. Így aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve és a tavalyi nyaralásos videó megnézését követően, nekiduráltam magam és megcsináltam az idei nyaralás  kisfilmjét.
Azért egy kis szöveges beszámolót is kaptok ám....
Szóval mivel nagyon jól sikerült a tavalyi nyaralás, tengerparthoz ragaszkodunk és nem vagyunk hajlandóak sokat autózni, így ismét Horvátországra esett a választásunk. Még tavaly kinéztük egy Tengeri Tábor elnevezésű családok részére kitalált üdülési lehetőséget, de mire érdeklődtünk, beteltek a helyek....
Azért valljuk be, manapság 4 fő, napi háromszori étkezéssel, vizesblokkal ellátott faházas elhelyezéssel, tengerparttól  100 m-re, főszezonban igazán jó ajánlat 650EUR/család. Magyar főszervező, magyar személyzet, magyar családok. Ahogy ott voltunk, és a környezet is sok mindenben a Balatonszepezdi általános iskolás nyaralásokra emlékeztetett. :) Egy kép az étkezőről, hogy értsétek, miért :D De ezt egyáltalán nem negatívumként írtam, éljen a RETRO!
Na de hogy az időrendiséget tartsuk, ne ugorjunk ennyire előre! Már nagyon vártuk, hogy indulhassunk, és időközben úgy alakult, hogy Apának kiadtak több, mint egy hét szabit mielőtt mentünk volna. Én pedig megcukkoltam az egyik nap, hogy akkor minek ülünk itthon a harmincezer fokban, várva arra, hogy mehessünk nyaralni...menjünk hamarabb! :) Na aztán ettől elindultak a hangyák, és másnap felvettük a kapcsolatot a szervezővel, hogy véletlenül az előző turnusban nincs-e szabad hely, mert akkor mennénk hamarabb. Közben keresgéltünk, hogy a környéken esetleg van-e valamilyen más lehetőség nem horror áron és minél inkább belehergeltük magunkat abba, hogy pakoljunk, aztán menjünk. Na addig-meddig, hogy én kinéztem egyet, Apa pedig igényeinknek megfelelőre alakíttatta, így aug 2-i váltással részturnust intézett. A nyaralásunk tehát júli 26-val kezdődött.

Szokás szerint este indultunk útnak, 22 óra magasságában, úticélunk a Togir és Split között fekvő, Hotel Resnik; a Split-i repülőtér kifutópályájától max. 1 km-re. Ez lehet, hogy másnak von le a szállás értékéből, de nekünk a gyerekek - főleg Botond - miatt kánaán volt, ugyanis ha legalább napi 20 gépet nem láttunk fel-, meg leszállni, akkor egyet sem, plusz amik a fejünk felett a légifolyosón közlekedtek :) Zuhogó esőben érkeztünk reggel, ez kellően lehúzta - az egész éjszakás vezetés miatt hulla fáradt - Apát, így féltem, hogy visszaül a volánhoz és hazamegyünk azonnal. De végül kaptunk 10 óra után kulcsot (a délután két óra helyett) és ebédeltünk, lefeküdtünk aludni, délután pedig már a szikrázó napsütésben áztattuk fenekünket a tengerben. A bungallót imádtuk, meg is fogadtuk, hogy jövőre kifejezetten ilyen jellegű szállást keresünk majd - csak valami gyorsabb internet kapcsolattal...
Jól éreztük magunkat: nagyokat sétáltunk a tengerparton, fürödtünk a számomra kissé hideg vízben; két pofára ettük a bulátát a parton; dobáltuk a kavicsokat és kagylásztunk, ha hűvösebb volt az idő; bicikliztek a gyerekek; felderítettük a lepukkant régi részeit az üdülőtelepnek; csodáltuk a repülőket és távozáskor még egy repülőtér látogatást is beiktattunk - ezen pillanatainkból láthattok ízelítő gyanánt egy kb. 15 perces (kinek rövid, kinek hosszú...) kisfilmet.
Augusztus 2-án - házassági évfordulónkon <3 - az itt töltött majdnem egy hét után tovább indultunk a kb. 80km-re lévő Tribunjban lévő Tengeri Táborba, nyaralásunk eredeti célhelyszínére, ahol 13 óra körül elfoglaltuk a faházunkat, és kiszisszentettünk egy-egy doboz gyümölcsös sört. A feeling homlokegyenest más volt, mint az előző helyen - de ez így volt nagyon szuper, mert nem untunk bele a nyaralásba :)
Mindenki magyar volt körülöttünk, a faházak egymáshoz közel, a gyerekek 10 hónaptól 13 éves korig... úgyhogy összeeresztettük őket és elterelgették egymást; mindegyik háznál ettek és rosszalkodtak valamit, amíg mi szülők megváltottuk a világot egy kávé vagy sör mellett.
A tengerpartra egy szűk kis utcácska vezetett le, melyen tovább haladva  a tipikus "dalmát" hangulatú belvárosba lehetett besétálni "csacsigolni". Ha valakit bővebben érdekel a kikötővároska, itt egy link, ahol olvashat róla még.
Útikalauzok leírása alapján az Adria legtisztább tengervizével rendelkezik, amit Apa a több napos élménydús búvárkodásával csak megerősíteni tud. A gyerekek első csónakázós élménye is megvolt, és a tengerparti élettel kapcsolatos számos új szóval találkoztak, amit élőben is tudtunk demonstrálni immáron, nem csak képekkel: vasmacska, tengeri csillag, sirály, kagyló, tengeri sün, hajó, stb.

Hazafelé elmentünk a Krka nemzeti parkba, ahol nagyot sétáltunk és végül a nagy sós víz után fürödtünk a vízesés aljában lévő homokos aljú édesvizű tóban. Szép volt, de számunkra a Plitvice-it nem múlja felül.
Délután 5 óra körül indultunk haza, és mivel Apa nyomta a gázpedált és a 2 órás várakozás helyett a bankkártyás fizető kapun jöttünk így már éjfél körül mindenki a saját ágyában térhetett nyugovóra. A nyaralásunk második hetéről is készült egy külön kisfilm.
Összességében a nyaralás nagyon jó volt, de részemről ezt az ideit nem nevezném annyira pihenésnek, inkább környezetváltozásnak, mert: a gyerekek nagyobb odafigyelést és animálást igényeltek, mint itthon; a pusztán napozással vagy rejtvényfejtéssel töltött idő a két hét alatt összesen nem volt több, mint 5 óra (többnyire gyerekek ebéd utáni alvásidejében lopott 15-30 percekből összegyűjtve). De ez nem panasz, csak megállapítás. Az élmények, melyeket szereztek és az öröm az arcukon minden egyes percet megért! Bár a tavalyi horvátországi nyaralásunkkor  kisebbek voltak, de pont e miatt könnyebb is volt; betettem őket a babakocsiba, mentünk egy kört, és aludtak legalább egy órát... és ezt naponta többször :)
Kíváncsian várjuk, jövőre milyen lesz! Addig is nézegetjük a 2013-as és 2014-es nyaralásos home-videóinkat, tegyétek Ti is ezt! :D

BPPV

A bejegyzés címét látva bizonyára gondoltátok, hogy "Most mi vaaaaan?!".
Na pontosan ezt gondolom én is 6 napja. Ugyanis 6 napja szédülök. De miért? Az egész ott kezdődött, hogy múlt hét szombat hajnalban 2 körül Botond ismét nem, volt elégedett a világgal és ennek hangot is adott. megjegyzem nem ez volt az első éjszaka... Végül 1 óra küszködés és mindenféle dolgok kipróbálása után eljutottunk oda, hogy befeküdt az ágyába én pedig a "leesésgátlóra"*.
/*Leesésgátló: Nyaralásból hazatérve úgy döntöttünk, - mivel már ott sem gyerekágyban aludtak, hanem csak egy leesésgátlót vittünk és körbe barikádoztuk őket -, hogy levesszük a kiságyaik oldalát. Részben azért, mert már Botond nem csak ki, de be is úgy mászott, mintha csak a küszöböt lépné át; másrészt, mert úgy ítéltük meg, itt az ideje, hisz milyen nagyok már! Ezt követően nem egyenként kaptak leesésgátlót az ágyikójukra, hanem Apa "meg kell tanulniuk, hogy ne essenek le" elmélete alapján és az anyai szívem megnyugtatására, 3 rétegű paplan került az ágyak elé. Közbeszúrás vége:) /
Ezt követően hajnal 4 körül felkeltem és visszatámolyogtam apa mellé a franciaágyba - támolyogtam, mert úgy szédültem, mintha legalább is 2-4-ig feleseztem volna. Gondoltam biztos csak fáradt vagyok, meg hirtelen álltam fel... De sajnos nem ez volt a gond, mert reggel ez folytatódott és azóta is tart...és persze nincs szédülés fejfájás nélkül...
Szombat és vasárnap maga volt a kánaán...én csak feküdtem, Botond puszilgatta a fejem, hogy ne fájjon; Szonja odabújt és simogatott meg betakargatott, Apa pedig eljutott oda, hogy megfőzte élete első túrógombócát, amit jóízűen meg is ettek. :)
Voltam masszíroztatni nyaki tájékon - hátha elfeküdtem és nyaki gerinc tájékon nyom valami ideget -, vérnyomást mérni, de semmi, Így még mielőtt a két gyerek mellett egyszer csak beájulnék, tegnap felhívtam a körzetit. Persze a héten szabin van, de a helyettesítőhöz ma elmentem. Mivel neurológiailag mindent rendben talált (lehet van, aki ezt vitatja :D ), így közölte, hogy az egyensúlyozó szervben van gond, a kristályokkal :))), a betegség pontosabban a címben is említett BPPV, és javasolta az Epley-manővert. Ezen túl mondta, hogy egy lezajlott vírusos megbetegedés (2 napig kicsit szottyos volt az orrom) következtében léphetett fel, Erre a stressz és fáradtság is rátett; úgyhogy pihenjek sokat, és apa legyen itthon többet, hogy segíteni tudjon. Kár, hogy ezt nem receptre írta, amit Apa a munkahelyén be tudna mutatni egy hét jutalom szabi reményében. No meg hogy enyhe stresszoldót/nyugtatót szoktak még ilyenkor felírni, de ezt ő nem teszi - gondolom a rövid beszélgetésünkből levette, hogy két gyerek mellett úgysem venném be :)
Csak ha már így témánál vagyunk... 2 hete reumatológusnál is voltam, ő meg az "anyuka igen, menjen el tornázni egy héten többször, meg járjon el masszíroztatni" dolgot írta fel gyógymódnak. Ez így mind jó, már csak azt mondja meg valaki, hogy a napi 24 óra mellé plusz órákat hol lehet feliratni és kiváltani? Mert én azt szeretnék, de nagyon...
Igen, most jön az a közhely, hogy :"Mindenkinek arra van, amire szakít!". Ez is igaz, de délután jó, hogy végre négyesben lehetünk, délelőtt meg többnyire játszunk, jó idő esetén lemegyünk meg a házimunkát csinálom.
Baj nincs, amúgy jól vagyok. Én is éreztem már egy hónapja, hogy fáradt vagyok nagyon, kimerültek a rejtett energia tartalékaim, és úgy látszik ez mostanra tetőzött. A szervezetem fizikailag is beadta a kulcsot.... És persze ezek a rosszcsontok ma sem hajlandók ebéd után aludni, pedig már lassan egy órája itt szobrozok mellettük. Ja és bicikliztünk meg játszótereztünk szinte 2 óra hosszát délelőtt. PIHENJ, mi?! :D

Fogas kérdés

Na kérem szépen. Gyerekek első fogászati "élménye" kipipálva.
Esedékessé vált ugyanis a mi fogaink fél évenkénti ellenőrzése, így amikor időpontot kértem, rákérdeztem, hogy a gyerekeknél hogy is van ez. Mikortól, milyen gyakran, hova, kihez?
És irtó jó választ kaptam, hogy ugyanoda, ugyanis a fogászunk gyerekfogászatot is csinál :) Így ez lett a 27-i hófordulós ünnepi családi program. :D
Nahát sejtettem, hogy nem fog osztatlan sikert aratni, így a felkészülés jegyében elő is szedtem gyorsan azt a párosítós játékot, amiben össze kell illeszteni, hogy a fogorvos a fogakat a rendelőben megnézi/gyógyítja...az persze kicsi magyarázkodást kívánt, hogy a képen néni van, nekünk meg doktor bácsink, de ezt megoldottam. :) Valamint az Anna, Peti Gergőből is olvastam este nekik a mesét, amikor orvososat játszanak; no meg a Bogyó és Babócából megnéztük a fülfájósat. Persze mindezt anyai nyomatékosítással és "és ugyanígy van olyan doktorbácsi, aki a fogakat....stb." kiegészítéssel.
Ma délután meg ÁÁÁÁÁ-ztunk nagyokat, hogy így kell szájat tátani, és indulás előtt látványos családi fogmosást rendeztünk. Azért ezektől még nem hittem, hogy úgy fog történni a dolog, hogy bemegyünk szó nélkül a rendelőbe, kitátják a szájukat és a doktorbácsi megvizsgálja.....áááá. :)
Biztos, ami tuti vittem babát, autót, könyvet, hogy figyelemelterelő eszköznek.
Bement először Apa, aztán én, aztán kijöttem Szonjáért, mondván, hogy jöjjön be megnézni a doktorbácsi rendelőjét, meg hogy megmutatja a lámpát. Mindeddig jó is volt, beültünk a székbe, de szájat már nem igazán akart tátani, csak belémbújt, de csak sikerült gyorsan szétnéznie a doktorbácsinak odabenn. Még fenn a két rágó tejfog vár kinövesztésre.
Botond már bejönni sem akart, szerintem a lassan egy éve előjött kruppja miatti 3 kórházi nap mély nyomot hagyott a kis lelkében, és az orvosok és rendelő puszta látványa is elborzasztja. Szegénykémnek amúgy is sokkal érzékenyebb a privát szférája. Így aztán felkaptam és ölben vizsgálás volt...valójában még jó, hogy ordított, így jól be lehetett látni a szájába...pláne, mikor pár perc után a függőleges helyzetből átfordítottam vízszintbe....az volt ám a premier plán! Ő épp most növeszti az utolsó felső rágó tejfogát, szegénynek duzzadt az ínye is.

Mint láthatjátok a fenti előtte-utána képeken azért akkora lelki törést nem okozott nekik a vizsgálat! :) Inkább csak azért aggódott Botond, hogy miután kivittem, visszamentem beszélni a doktorbácsival és aggódott értem. De már a váró teremben is hajtogatta a mai új szót, ami a DOKTOR BÁCSI lett, gyorsan mikor hazaértünk le is videóztam. :)
A jövőre nézve nincs különösebb tennivaló, minthogy 3-4 havonta eljárni kontrollra, mert szorosan vannak a rágófogak, így könnyebben fennáll a szuvasodás veszélye.

Délutáni, esti és hajnali mesék

Mint korábbi bejegyzésben ígértem, folytatva a szókincsbővülésük bemutatását, csináltam gyorsan két videót tegnap délután, hogy prezentálni tudjam nektek, ahogy Szonja olvas és ahogy Botond olvas.
(Nagyon becsüljétek meg a feliratot, mert soha nem csináltam még ilyet és nagyon megküzdöttem vele! :) A videó indulásakor a jobb alsó sarokban a feliratot be kell kapcsolni, kuttyintva erre az ikonra:              

A két videó gyönyörűen érzékelteti a különbséget, hogy mennyit beszél Szonja és mennyit Botond, de akár a közt is vonhatunk párhuzamot, hogy mennyit én és mennyit apa; vagy hogy tovább fűzzem ezt a gondolatsort, mennyit a nők és mennyit a férfiak.... :)
A mese folytatódott, mert valami nem volt kerek az éjszaka, ugyanis Botond hajnal 2-4-ig nem igazán aludt, odabújt mellém, de semmi sem volt jó. Simogattam a buksiját, eltolta a kezem; majd 5-10 perc múlva kimatatta a kezem a sötétben és magára húzta. Ugyanezt játszottuk a tenyér és talpi simogatással is, meg az öleléssel. Ha csináltam, nem tetszett, ha nem csináltam, hiányolta. Aztán hajnal 4 körül egyszer csak felült, majd lemászott az ágyról, megfogta a kezem és elkezdett húzkodni, hogy SZESZE (leszállsz).
Na jó - gondoltam - megyek vele, hogy mit szeretne...lehet visszabújik az ágyába és alszik ott. (Mert szokott ilyet is, hogy hajnal 2-3 körül odabújik fél óra simire és anyai testközelségre, aztán fogja a plédjét és visszacsoszog az ágyikójába aludni, mintha mi se történt volna.) Hát sajnos most nem ez történt. Bevezetett a nagyszobába és közölte CSÜCCS. Ültünk kicsit, ölembe vettem, lemászott visszaült az ágyra, és nézett maga elé. Aztán megelégeltem, és elindultam vissza a szobába, befeküdtem az ágyba. Erre éktelen sírás, hangos SZESZE felkiáltások közepette, Most mi vaaaaaaaan?-gondoltam.

Közben Szonja is megjelent a kis plédjével, Odacsoszogott Apához és bebújt mellé, összevackoltak és nagyokat szuszogtak egymás fülébe...mindeközben az enyémbe ordított Botond, hogy NEEEEEm, NYEMAAAA, SZESZEEEE. És 2 perc után, mint akit elvágtak, megfogta a kezem, elkezte morzsolgatni, másik kezével a kék pléd (mert már nem csak egyszerűen plédnek hívja, hanem KÉK PLÉD) selyem szalag szegését simizte és elaludt.
Aztán kb. 5 óra körül el is indult a nap. Botond félig kinyitott szemmel sandán rám mosolygott, szeretettel teli óvatos mozdulattal megsimogatta az arcom és azt mondta"ANNYA".
Hát 5 másodperc alatt tovaszállt az éjszakiai nemalvásból adódó fáradtságom. És még egy puszit is kaptam! (Ami Botondnál nagy szó, mert egy héten kb. 2-3 darabot oszt csak, úgyhogy Apával mindig versengünk, ki kapja! Úgy tűnik a heti nyertes részben már én vagyok! :D
Szonja, persze attól a pillanattól. hogy kinyitotta a szemét, be nem áll a szája. Az alábbiak hangzottak el a teljesség igénye nélkül Apa-lánya vonatkozásban:
"Fényes nappal van.
Apa tárd ki a szárnyadat, repüljél gólya mamával! Gólya mama Apa barátja és Szonjáé, igen.
Apukám indíts Bambit! Apa takarózz be Te is, aludjál. Aludjál kismackóval, ittan (itt van) tessék.
Inni kérem! Dzsúzt. Azonnal!
Bújjunk el takaró alá! Szonja elbújik, Apukám te is bújj el!
Kiffit kérem még. Anyukám, hallod?! Ide meg kecsöpöt nyomjál, légysziiiiiii!"
Apa öltözteti Szonját! Köszi a segítséget Apukám! ....stb
A mai esés-kelés is kipipálva, ugyanis Botond felbukott az általa dobozos gyümölcslevekből épített dzsúz-szerelvényben, és lefejelte a konyhai stoki szék szélét. Szerencsére nem repedt fel, leszorítottuk gyorsan hideg késsel, és így búb sem lett, csak egy pici vékony lila vonal. Az imént pedig a kb. fél cm magas küszöbben esett orra... a nemalvás áldásos hatása.... Hát így mennek nálunk a napok... éljen október 23-a!

És a végére egy videó arról, ahogy a mai új szót, azaz a ZSEPI-t tanuljuk Botonddal... na erről írtam az előző bejegyzésben... szótagonként szépen megy, egyben meg teljesen más lesz a szó.... :DDD

Gabonapehely esete Botonddal

Disznó egy anya vagyok én.... ugyanis folyton tesztelem a gyerekeim :) Így aztán nincs mit csodálkozni azon, hogy ők is tesztelnek engem/minket meglehetősen gyakran...
Muszáj vagyok ennek a történésnek most gyorsan melegében egy bejegyzést szánni, mert igen jó érzéssel és büszkeséggel tölt el - másrészt hogy ne merüljön a feledés homályába. (Mint például az is elfelejtettem beleírni a Szókincsbővülés bejegyzésembe, hogy Botond az űrhajóra AJÓJÓ-t mond.)
Szóval reggel odajött Botond a konyhába és kimutogatta a konyhapultról a gabona pelyhet, hogy azt szeretne enni reggelire. (Mi simán tej meg joghurt nélkül is esszük snack gyanánt vagy uzsonnára is akár.) Öntöttem a tányérjukba és kérdeztem, hogy "Viszel a tesónak is?". Mindezzel az a hátsó szándékom is volt, hogy megnézzem a pocakja vagy a jószíve erősebb; hogy az éhségét legyőzi-e a gondoskodó bátyó szerep. Mire a kezébe fogta a tányért és elindult a szobába... én lassan lépkedtem utána kezemben a másik tányérral, hogy lássam mi történik és kinek kell majd adnom a kezemben lévőt.
Tétovázás nélkül egyenesen Szonjának vitte a tányért, letette mellé, megkerülte az ágyat és leült a másik oldalra, majd rám nézett és nagy mosollyal várta a kezemben lévő tányért.
Igaz, sokszor marakodnak; de többnyire mert Szonja megunja az egyedül játszást, és olyankor mindegy Botond mivel játszik, azt elcseni. És akkor jön az, hogy kergetik egymást a lakásban, elkapják egymás grabancát és többnyire harapással vagy egymás elkalapálásával végződik a történet.
De mindezek ellenére szeretik egymást és törődnek a másikkal, és ez olyan jó az én lelkemnek!

Szókincsbővülés

Botond kb. 2-3 héttel ezelőttig nem igazán erőltette meg magát beszéd terén. Vagy valami olyan nyelven beszélt, amit én többnyire értettem azért, de nem sok köze volt a magyarhoz :) Például az igen az Ő szótárában: EBBE. (Ami sejtéseim szerint onnan származik, hogy anno kérdeztem, hogy melyiket kéri, az úgy hangzott, hogy "Ebből?". További érdekes szavai, amiken nem hajlandó változtatni: Halacska=AKAKA, leszállok=SZESZE, papucs=PAPU és ennek analógiájára MAMU=mamusz, elefánt=EFEFE, ablak=ABKA, Diego mesefilmet akar nézni: GOGO (a főcim dalban mondják, hogy "Go Diego, Go!" és ami egyértelműen érthető: AUDI :D Este kérdem, miből olvassak, mire Botond: GEGŐ (Anna, Peti, Gergő könyv), "És melyikből?" kérdezem, mire Ő: ZŐD (zöld). egyértelműen a zöld és a kék szín a kedvenc :D
De ez egyre fejlődött, megjelent a szavai közt és kimondva felismerhetővé vált például a , wc (VÉTÉ), légy (ÉGY), , PISI (mely PIPSI-ként kezdte), pléd (PÉD), nyisd ki (NYI-KI), légyszi (ÉCCI), enyém (EMÉNY), hold (ÓD). És azóta minden nap van valami új szó, amit ha nem is tökéletesen mond, de próbálkozik :) Illetve próbálkozunk... ugyanis az eddigi szó és hangzó készletből próbálok segíteni, hogy jól képezze. Például eddigi BA helyett a BUSZ lett végre a busz - mondtam, BUU, mint ahogy a boci mondja; és SZ, ahogy a kígyó csinálja...ezt jó párszor mondogattuk és persze egy ideig még a SZ előtt volt egy pár másodperces hatásvadászó szünet, ami aztán egyre csökkent és eltűnt végül, persze hatalmas ünneplést csaptam, amikor szépen kimondta.  A minap meglátott egy buszt, gyors lelkesedésében mondta, hogy BA, majd a nélkül, hogy bármit mondtam volna, kijavította azonnal szépen megformált BUSZ-ra. Büszkén megveregettem a vállam. Most épp a KÖRTÉ-vel dolgozunk, meg hogy a mamusz végére odakerüljön az SZ. Nem tudom hogy működik ez, hogy külön mindig szépen kimondja a szótagokat, aztán amikor egybe tesszük, valami teljesen mást mond :D Nah mindegy is...nagyon jól szórakozunk azokon a szavakon.  :) BIKIBIKI=bicikli, OPTEPTER=helikopter, PÖPÖPÖ=repülő, KAKO=traktor, KAKOKÓ=kakaó, KÉKKKÍ=tessék. És a banán persze még mindig MANAMANA, intenzív nyelvmunka kíséretében :), a csillag és a csiga pedig KAKA.
Persze vannak az olyan szavak is, amelyek kristály tisztán érthetőek, mint például PAPIR, VÍZ, TÓ, AJTÓ, MÉH, KÉSZ, NÁD, EGÉR, HÁZ, FA és olyanok is, melyek tettekkel is nyomatékot kapnak, mint például az EBÉD, KAKI. (jól mutat így egymás mellett a két szó :)
Szonja fényévekkel előrébb jár, mint Botond. Már hónapok óta be nem áll a szája... amikor ovis voltam az óvó néni mindig azt mondta nekem, hogy "Kata, neked úgy jár a szád, mint a kacsa feneke!" Dettó. :D ANYA OJJASOK, közli és elmondja, melyiket kéri. Majd leül és lapozgat és mesél. Az Anna, Peti, Gergő az egyik legnagyobb kedvenc. Esténként is többnyire abból olvasok. És emlékszik, melyik mese miről szól, egy-egy mozzanat, mondat megmarad és azt ismételgeti, amíg az adott mesét "olvassa". Ezzel simán elvan fél-egy órát is. De azért néha még az ő szájában is összegubancolódnak a szavak; pl. fogkefe: KÖFEFE, EMÉNY=enyém, BALLOM=hőlégballon, bálna=MÁLNA, láma=MÁMA, SZEMÜGE=szemüveg, vagy ha vesszük le a pólóját és a fejéről és nehezen jön le: KISZORULT a fejem, mondja.  :) De vannak nagyon édes kis dumái, mint pl. számítógépnél ülök, pötyögöm a blogbejegyzést, mire mellém ül az Apa gépe elé és közli: ANYA GÉPEZEK. :) No meg amikor mondja, hogy "SZONJÁNAK VALÓ". Múlt héten jöttünk haza a "csak csajok mennek vacsit venni" bevásárlásból, és már a minden fűszálat megnézek belassulással közlekedett, így gondoltam 5 percre felveszem a nyakamba, mert mire így hazaérünk, a fiúk éhen halnak. Felveszem a nyakamba, mire megszólal: "ANYA SZEDD A LÁBAD!" Hello, mi?! :D Mondják, hogy az ikrek tanulnak egymástól...igen, de nemBotond Szonjától, hanem inkább Szonja előszeretettel utánozza a Botond által alkotott szavakat, mint amilyen az EMÉNY és SZESZE.
Attól is mindig behalunk, amikor Botondot intézi a tőlem hallott módon: Utcán megyünk, mi kézen fogva sétálunk, Botond futóbiciklivel és a kisasszony megszólal a zebra előtt 10 méterrel:"KICSIKÉM VÁRJ MEG! HALLOD KISFIAM?" Vagy mikor azt halljuk a gyerekszobából: DOTOND!NEM SZABAD NEM UGRÁLSZ AZ ÁGYON!" Vagy mikor Botond mond valamit és erre Szonja anyáskodva (ahogy én szoktam): "IGEN, AZ KUTYA! ÜGYES VAGY DOTOND!". Meg amikor "fordít nekem", pl. Botond hisztizik, hogy NEMMA, olykor NYEMA, és erre a gondoskodó tesó: "MI A BAJ? ANYA, DOTOND NEM AKARJA, NEM KÉR INNI." Ezek alapján asszem jöhet majd nyugodtan a kistesó, vele sem lesz semmi tennivalóm, majd Szonja lerendezi :) (Mert ugye számtalanszor mondták már, milyen jó nekem, hogy ikreim vannak, milyen jól eljátszanak... Aha, az oviba sem kell óvónő, mert eljátszanak a gyerekek együtt! :) Ez úton üzenem azoknak, akik ez okból gyúrnak ikrekre, hogy 3 éves korig tuti nem működik! :D

Na visszatérve a beszédre a Mickey és Minnie egér (vagyis ahogy ők mondják: MIMI egér) a legújabb sláger jelenleg, mind figura, mind mese területén. Mindig megy a bulizás a főcímdalra, akár reggel 6-kor is.
A Dóra és Diego pedig a dobogósak. De már cseleztünk és angol-spanyol verziót néznek ezekből. És képzeljétek, az egyik nap arra leszek figyelmes, hogy Szonja angolul kezd számolni, majd Botond is bekapcsolódik. na tessék...és tízig nyomják immáron angolul is :) Pedig ezt sosem tanítottam, csak a meséből hallották. Ezen már korábban is nevettünk párszor, hogy Botond bár magyarul nem igazán beszélt eddig, de angolul annál inkább.
De most vagy 2 hete beindult. És inkább a két szóból álló kifejezéseket szereti: PÓKHÁLÓ, HÁZTETŐ. KUTYAHÁZ WC PAPÍR, MINNI E-GÉR, mint sem a sima egyszerű szavakat. A kedvetekért rátörtem mobillal a kezemben a wc-n ülő kisfiamra és levideóztam, ahogy mondja a szavakat. Anyuka továbbra sem 100-as, ahogy a videó is mutatja :)
Ígérem, arról is csinálok majd videót, ahogy Szonja mesél, csak ilyenkor mindig elbűvölve hallgatom a konyhában lapulva és kuncogok nagyokat. :)
Jajj és el ne felejtsem a listába felsorolni, hogy újabban Szonja elkezdte nekünk mondani, hogy ANYUKÁM és APUKÁM. de hogy honnan szedte?! Nem szoktuk így szólítani a másikat :) De édes, ahogy mondja, elolvadok tőle...hát még apa, amikor mondja neki, hogy "APUKÁM, ÖLELD SZONJÁT, LÉGYSZI !" <3 Amitől meg szintén olvadni tudunk, hogy már sokszor mondja azt is nagy ölelés kíséretében, hogy SZERETLEK.
Amit még egyre gyakrabban csinál, hogy énekel*, köszönhetően Zsuzsi néninek, aki továbbra is elbűvöli zenés foglalkozásain. *De itt szögezném le, hogy sokszor csak dallamra halandzsázik. Botond annyira nem szereti már ülve hallgatni, inkább jön-megy. Mint a múlt héten is történt, hogy elmentünk Aranykapu koncertre, és mindent csinált, csak épp a koncerten nem volt csak max 2 percet... inkább kinn a folyosón szaladgált apa elől meg pisi-kaki projekteltek. (De erről és a kapcsolódó szobatisztaság projektről egy következő bejegyzés fog szólni...)
És végezetül íme egy kis ízelítő, hogy 1 órás biciklizés után mennyire fáradtak el fürdés időre, bocs a hangomért, de muszáj volt előénekelnem, hogy felvonultassa Szonja a repertoárját. Hallhatjátok a fent említett "ANYUKÁM"-at is :) na ilyenek a mi jó gyermekeink estére :D
(Remélem, hogy a videók működni fognak, mert most új módszert teszteltem...)

Hahó világ

Többetek kérdezte, hogy csak nincs valami baj, hogy mostanában nincs bejegyzés?!
Jelentem nincs, és ez nem is azt jelenti, hogy nem történik velünk semmi mostanság...épp az ellenkezőjét! Sok minden történik, és bár minden logisztikai és folyamatirányítási tudásom bevetem az energiáim végesek, és sajnos a blog az egyik dolog, amire nem szánok időt.
Egyesek szerint le kéne adni pár dologból! Nem kell mindig rendben lennie a lakásnak, nem kell a gyerekek pizsijét és body-jait vasalni, rendeljek valahonnan kaját, adjam be a gyerekeket gyerekmegőrzésre valahová heti pár nap?! Menjünk el kettesben pár napra gyerekek nélkül.
Értem én, de még én gondolatilag nem tartok ott, hogy ha ezeket megtenném, akkor jobb lenne. Lehet, hogy fizikailag több időm lenne, de lelkileg meg többet gyötrődnék. Mindenkinek van hibája...nekem ez. Na mindegy is... vannak hullámvölgyek mindenkinél, én most értem az időszűke részhez. De nem gond, majdcsak vége lesz ennek az időszaknak is, és pár év múlva hogy fogom visszavágyni... bár most sem cserélném el. Napról napra egyre erőteljesebben nyílik az értelmük, lehet érdemben tanítani, egyre érdekesebbeket tudunk játszani...egy élmény látni, hogy milyen nyitottak a világra és szívják magukba a tudást, amit aztán olyankor csillogtatnak meg, amikor végképp nem számít rá az ember! 
Tegnapi cuki eset: Szonja befeküdt az ágyikóba este 7 körül és bevackolt, mire Apa mondja neki, hogy nem most kell aludni, hanem majd este. Erre a gyerek ártatlanul, kérdő tekintettel közölte, hogy "De Apa, este van!". Igaza volt, hiszen már sötét volt - és az azt jelenti, hogy este van :D
Az időszűke azért is fokozódott, mert van, hogy már nem is alszanak ebéd után, így az a napi 1-2 órám is veszőbe kezd menni, meg az igazat megvallva, amíg süt a nap igyekszünk kinn lenni minél többet, még ha csak a boltba megyünk is el futóbiciklivel - mert kb. 1 hónapja meg sem érintettük a babakocsit. Kb. egy órát elgurulgatnak futóbicajjal. Persze a kisasszony sokszor közli, hogy "Anya sétálok, fogom kezedet!" Ilyenkor anya huzkodja a kezében a biciklit. de jó is volt, mikor megbuggyantottam a babkocsi tároló rekeszét több kilónyi cuccal, amit épp vásároltam. :) Minden kornak megvan a maga szépsége!
Szó mi szó, agyban ismét meg vannak írva a bejegyzések, csak be kellene valakinek pötyögnie :)))) Igyekszem ezt mielőbb megtenni. Címszavakban: beszélnek, szobatisztaság 70%, új kedvencek, nyaralás kipipálva...stb, ami még eszembe jut majd :)                   

"Ettő"

Hány éves vagy? "Ettő"-jött a válasz Botondtól. :)
Bizony, bizony már két hónap eltelt, mióta betöltötték a második életévüket a mi drága Kincseink. Mint a legtöbb ilyen jellegű ünnepség, ez is két-három hétig tartott, mire mindenki megköszöntötte őket! :) Abban a két hétben elég gyakori szójárásuk volt a "TÓTA" (=torta). Mert szerintem adjuk meg a módját, így ahány köszöntés, annyiszor fejenként egy torta :)

Persze nem indult egyszerűen a dolog. Én szépen kitaláltam, hogy kockás ruhában lesz mindenki, de Szonja szétsírta magát és visított, ahogy ráhúztuk a kockás ruhát, így body-harisnya outfit-ben volt. Ennyit a megkomponált szülinapi fotóról, amin mindenki csinos és a ruhája szépen harmonizál a többiekével...
A virág átadás még úgy-ahogy ment kép ügyileg. De persze az sem volt könnyebb, hogy olyan családi képet készítsünk, amin nemhogy jól nézzen ki mindenki, de hogy egyáltalán mind a négyen a kamerába nézzünk. :D De mi ezt szeretjük, mert ez is megadja az emléket erről a napról. De gyorsan megnőnek...tegnap voltam az első szülői értekezleten az oviban, és jól el is keseredtem, mert közölték, hogy nem tartanak anyák napját, nem lesz anyák napi műsor.

Páli fordulatok

Továbbra is folyamatos meglepetések sora vár ránk hétről hétre, napról napra. Ma például Botond megfogta Szonja kezét és kézen fogva jöttek fel a lépcsőn. Ez idáig nem hogy a Szonja, de még az én kezemet sem igazán akarta fogni, amolyan Botondosan: "Nnnnnem"; azaz majd én tudom és majd én egyedül csinálom. Szonja ezzel szemben sokkal szívesebben jön kézen fogva az utcán, vagy akár a lépcsőn is, mondja is, hogy: "Kezed!". Botond nagy pechjére ma ő állt mellette a lépcsőn :) De mint a mellékelt videó mutatja, meggyőzte.
Egyre édesebben vesznek egymásról tudomást. Esténként ha mi nem is mindig kapunk puszit, de egymásnak többnyire adnak hatalmas kacagások közepette. Egyre többször odaadják egymásnak a másik poharát, játékát, ruháját, cipőjét (bár ez már jó ideje megy). Ha megharapják vagy elkalapálják a másikat, szülői felszólításra bocsánatot kérnek, megsimizik.
Szonjánál is volt Páli fordulás a "hajékszereket" illetően. Hónapokkal ezelőtt már többször próbáltam csatot tenni a hajába vagy csurkát kötni Neki, de fél percnél többet egyik sem töltött a hajában. Erre a minap a babát hurcolta, amit Apa hozott neki kiküldetésről és azt nézegette, hogy csurkát kötöttem a babának, és hogy nekem is van. Erre a szemfüles anyuka ugye rögtön feltette a kérdést, semmilyen hiú reményt nem táplálva a tartós eredményre: "Te is szeretnél csurkát?" "Igen! Csúkát"-jött a válasz.  És képzeljétek, azóta már hajráf, hajgumi, hajcsat napi szinten van (és ott is marad) a hajában. Hát hiába kérem, ehhez is meg kellett érni! De milyen jó, hogy nem küzdöttem vele, hogy "...de márpedig tegyük bele és ne vedd ki"! Így sokkal jobb, hogy Ő szeretné és Ő választja ki, milyet szeretne :) A kalapot is kiköveteli és nem is akarja levenni...igaza van, az is öltöztet :) Nem így Botond, akinek mindig csellel kell a fejébe húzni. De hát már itt a nyár, ezerrel süt a nap, és vagy leégés+napszúrás kilátásba helyezése, vagy cseppnyi vita és furfangoskodás a sapka felvételnél. Inkább utóbbit választom :) Pláne hogy gyerekkoromban én is nagyon hajlamos voltam a napszúrásra.

Cumivesztés 2.0

Amiről még elmulasztottam ez idáig beszámolni, hogy Szonja sem cumizik már jó ideje. Botond után 2 hónappal, ez év március elején úgy esett a nagy eset, hogy már épp agyaltam, hogy is fogjuk leszoktatni a cumiról, és Apával megegyeztünk, hogy legkésőbb a nyuszi elviszi. Míg aztán egyik esete.....

..... az történt, hogy lefekvéskor én leültem mesét olvasni, Apa meg kutató útra indult, de nem találta a cumit. Nálunk a cuminak mindig is a pelenkázó fiókjában volt a helye és oda is kellett vissza tenni, oda is tették vissza. De aznap valahová elgórta Szonja mind a kettőt (mert mindig volt egy biztonsági cumi is). Mondtam neki, hogy mondja meg, hová tette, akkor megkapja, de így nem tudjuk odaadni, mert nem találjuk. Nyafizott kicsit, mire ezt még vagy háromszor elmondtam, aztán lefeküdt az ágyában, én meg aznap jó sokáig meséltem, hogy álomba szenderüljön. Nem is volt gond, ügyesen elaludt. Aztán persze azonnal rátaláltam a cumira, de el is raktuk, hogy addig nem kínálgatjuk, amíg nem keresi és nem hiányzik nagyon. Másnap párszor kinyitotta a pelenkázó fiókját, de látta nincs ott semmi, és nem forszírozta a dolgot, én meg meg sem említettem. Ebéd után egy zokszó nélkül elaludt anélkül, aznap este még kicsit nehezebben aludt el, de a következő napi pár fiókhúzogatástól eltekintve nyoma sincs már, hogy anno cumizott. Hát ilyen ügyes volt a mi pici lányunk is!

Muzikalitás

Meghozta gyümölcsét a zenei nevelés :)
Szonja egyértelműen énekel most már, és egyre bővülő repertoárral ad elő. Ebben annak van a legnagyobb szerepe, hogy Zsuzsi nénihez járunk zenés foglalkozásra - ugyanis egyértelműen azokat a dalokat énekli, amiket ott szoktunk és úgy is üti a térdén a ritmust, ahogy szoktuk.
Ez úton is köszönjük, drága Zsuzsi néninek, mert ez nagyrészt az Ő személyes varázsának tudható be!
Kb. másfél hónapja kezdett énekelni, annyira nem is tudtuk, hogy mit, csak sejtettük hogy a vélhetően a Hinta-palintát, mega Csigabigát ("Ciga, ciga, ciga, ciga...).Persze többnyire evés közben jutott az eszébe, hogy énekeljen.  Mostanra pedig már énekli a Kőketáncot (Apa fedezte fel), Csipkefa bimbóját, Csip-csip csókát.
Botond inkább a hangszerek iránt érdeklődik. Megtanulta a furulyát fújni, és ha zongora közelébe kerül, sosem hagyja ki a zongorázást, persze ez Szonjának is fekszik. Botondnál a vonzalom kb. másfél éves korában kezdődött, mikor a Dédimamiéknál megcsillogtatta bimbózó zongora tudását.

És még így zárás gyanánt íme egy kis kacagós videó.