Egészségügyi körút

Bocsánat, de ez egy kissé megkésett bejegyzés, de azért megteszem....csak mert most van épp időm...

Három hete pénteken nálunk járt a védőnéni, mert meghívtuk családlátogatásra - hát ez már csak így megy, mert a viszonyunk a védőnénivel jobb, mint az átlag. Szívesen találkozunk és beszélgetünk, és nem csak ha az elő van írva. No meg hát jobb szeretem, ha itthon, a saját közegükben látja őket, így többet mutatnak a "tudományukból" is; nem csak csücsülnek a babakocsiban és néznek ki belőle. És amíg alszanak, mi is meg tudjuk beszélgetni a dolgainkat, a kérdéseimre választ kapok.
Vicces, hogy mióta nyilvánosan is leírtam, hogy aggályaim voltak/vannak olykor, hogy mindent megteszek-e a gyermekeink fejlődéséért, azóta az élet mindig olyan helyzetbe sodor, hogy pozitív megerősítést kapok a családtagokon kívül más emberektől is.
Így történt ez a látogatás során is. Mutogattam a gyerekekről videókat, mert hát ugye nem mindent sikerül produkáltatni ilyenkor a gyerekekkel - sőt általában ilyenkor még azt sem csinálják, amit máskor amúgy kérés nélkül is szoktak :)
A gyors videós prezentáció során gyorsan bezsebeltem jó pár mosolyt, dicséretet, elámulást és elképedést például azért:
- hogy már egyedül esznek kanállal, holott a 2 éves státuszon szokták megkérdezni, hogy próbálkozik-e a gyerek ezzel,
- hogy milyen ügyesen mutogatja Szonja a szemét, orrát, fülét;
- amilyen ügyesen rakják a formabedobót;
- ahogy a formaillesztőt is ki tudja rakni Szonja, holott azt jóval később szokták csak a gyerekek.
És azt még nem is látta:
- hogy azóta már azzal is próbálkoznak, hogy a feldarabolt gyümölcsöt villára szúrják,
- valamint ahogy Botond a nyakába teszi az előkét,
- ahogy Botond összepakolja a dobozba a duplo-t és a dobozt a helyére cipeli -. mert rend a lelke mindennek!

Ezt követően a héten kedden elmentünk a körzeti doktornénihez, ugyanis Szonjának lassan már egy hónapja valami piros van a kis szemén, ami árpa gyanús - szerintem belekaphatott a nagy testrész mutogatás közepette. Csepegtettünk, de hol jobb volt, hol visszajött, így biztos, ami biztos szemészetre küldött inkább minket. Na az tortúra volt, ami eztán jött, címszavakban: loholás a szakrendelőbe, babakocsi betuszkolás a liftbe (épphogy be tudtam gyömickölni, liftben felirat az alábbi (a pontosság igénye nélkül): "Ha a tolókocsival nem fér be a liftbe, szóljon kollégánknak, vagy hívja a 96/xxx-xxx telefonszámot" KAFA - ez ám az akadálymentesítés egy szakrendelésben!!!!!, aztán a 2.emeleten közölték, ma már nincsenek, menjek az elsőre. Ekkor már nem vállaltam be a liftet, így két keréken döcögtettem le a babakocsit 1,5 emeletet, aztán segítettek. Mire ott közölték, reggel jöjjek vissza, 7-től adnak sorszámot. KAFA.
No mindegy, ma reggel visszamentünk (persze tegnap már 5-kor ébren voltak, ma negyed 7 után keltek), és kb. egy rápillantás után újabb szemcseppet írtak fel. Azért voltunk csak benn kb. 5 percet, mert a doktornéni győzködte Szonját, hogy mondjon neki valamit. Végül én győztem meg, hogy dobjon egy puszit, és utána távoztunk. Hazafelé gyors gyógyszertározás, aztán irány Kerekíteni. Bár ismét ölben csücsüléssel indítottunk, félidőre Szonja annyira feloldódott; hogy odament és a Zsuzsi néni ölébe ült játszani.
De most így kb. két hét távlatából egy úttal beszámolhatok arról is, hogy végre rendbejött a kis szeme Szonjának - bevált a csepp hála az égnek! :)

Büntetés

Hát ez gyors volt... már meg is kaptam a büntetésem a tegnapi bejegyzésemért... úgy tűnik, mégsem suttogtam elég halkan. :(
Szóval a mostani éjszakánk a következőképp alakult: 0.44-1.44 Szonja ébren; 3.40, 4.10, Botond ébren, 5.20 Szonja ébren, 6.00-tól mindenki ébren. Persze az ébrenlétek szopizással is társultak...
Nesze nekem non-stop alvás, meg éjszaka nincs szopizás... :) Most bepótoltuk az elmúlt napokat... kíváncsian várom, hogy milyen éjszaka áll előttünk... :)
Arról inkább most nem csatolok képet, hogy milyen most az ábrázatunk, de mindenkinek szénaboglya van a fején, olyan jól pihentünk az éjszaka :) Csak Apának nem borzolódott össze a haja....hála a frizuraválasztásának!

Nonstop alvás

Nagyon félve kezdem el írni ezeket a sorokat. Ugyanis beigazolódni látszik, hogy ha az ember a gyerek(ek) napirendjéről vagy szokásáról nyilatkozik, akkor csak hogy nehogy már úgy legyen, az biztos hamarosan változik. Például így volt ez a könyv nyálazás-könyv olvasás esetével. Ajándékba kaptunk könyvet és mondtam is, hogy még csak szigorú felügyelet mellett adok könyvet, mert olykor a nyelvükkel is olvasnak...erre eltelt egy hét és azóta mintha egy csapásra elvágták volna ezt a szokásukat - azóta szépen "olvasgatnak", csócsálás nélkül.
Szóval aggodalommal tekintettem ezen hétre még a hétvégén, mert mondták minden fórumon, hogy hideg-meleg frontok jönnek-mennek majd, és mindenkinek fájni fog valamije valamikor... nálunk meg Botond pláne érzi; arról nem is beszélve, ahogy Apa tud szenvedni. Gondoltam a hétvégi  három egymást követő éjszakai fél órás sikítást követően, az elkövetkező napokban sem fogok sokat aludni. És erre csoda történt! Psszt innentől kell csendben elsuttognom a dolgot, nehogy elromoljon! :)
Szóval az elmúlt három napban Botond éjszaka nem szopizott... de azért biztos, ami biztos felkelt tegnapelőtt és azelőtt, hogy kicsit kivegyem és hozzámbújva szundítson vissza. Viszont ma csak néztem 10 percenként az órát a sötét szobában a szemem sarkából és füleltem, hogy mikor nyüsszent, hogy menjek. De azt leszámítva, hogy rosszat álmodtam és zihálva keltem fel,  - hogy most mindjárt lelő az üldözőm -  csend volt. Hát ide is eljutottunk? Most, hogy mindenki szenved attól, hogy a gyerek nem alszik, mi most jutunk el oda, hogy Botond is szopizás és kelés nélkül átalussza az éjszakát!!!??? Azért még várunk pár napot, mielőtt kijelentenénk ezt. :) De hogy ne irigykedjetek annyira, azért érzik a frontot ők is, mert nyűgösek olykor; főleg estére vagy beléjük bújik a kisördög, vagy görbül a szájuk és sírdogálnak bármilyen apróság miatt...de volt már, hogy a fürdést is végigordították - persze felváltva; egyik nap egyik, másik nap másik! :)
De amúgy még mindig angyalok, és néha már 3 percet is sikerül egy helyben maradniuk, persze ha a zene szól, akkor a ritmust azért feltétlenül ütni kell a lábukkal! :)
A jókedv is gyakori vendég nálunk, egyszerűen elég egy jó szót találnom a jókedvű ébredés után, amin hosszú percekig elkacagunk, pl. legutóbb ez a CUMI lett.  aztán, ha egyikőjük ébren van, akkor a tesót is hamarosan fel kell kelteni és egymást szórakoztatni még viccesebb... mégis csak ikrek. Náluk leginkább a "se nélküle" a jellemző, nem pedig a "se vele", bár az is előfordul, és ilyenkor a mellkasomra fel kell rajzoni a demarkációs vonalat, mert lelökdösik egymást rólam :). Ilyenkor kellemesen nélkülözhetetlennek érzem magam... no meg amikor vacsi után egyszerre lovagolnak (ill. Anyagolnak) egyre nagyobb lendülettel a hasamon... de imádom, ahogy Őket is!