2013. június 30., vasárnap

Házitündérek

Még hogy két gyerekkel mennyi gond van?! .... Dehogy is, hisz mint a mellékelt ábra mutatja, lassan nem lesz gondom semmire, mert ezek a lurkók kavarnak, főznek, takarítanak, rendet raknak a konyhaszekrényben és még teregetni is segít Szonja :) De hát nem vagyok meglepődve, hisz az elsők közt volt a sütő alatti fiók húzogatása és a sütőlapátok kirámolása - ami azóta sem merült feledésbe.
A másik barátunk a porszívó, bár akkor nagyon rémisztő tud lenni, amikor megnyomják a bekapcsoló gombot - és láss csodát - bekapcsol a masina...
Továbbá már gondolkodnom sem kell az evést illetően, mert lemutogatják a felvágottat meg a vizespoharat az asztalról, sőt fel is másznak a kis székükre illetve asztalukra és kiszolgálják magukat. Asszem következőnek azt tanuljuk meg, hogy pelenkázzák be magukat :)
A munka után pedig édes a pihenés, jöhet a huncut bújócskázás.





2013. június 29., szombat

Cumibetyárok




Én sosem akartam, hogy cumizzanak a gyerekeim; de ezt feladtam. 
Amikor 1-2 hónaposak voltak, és kezdődött a pocakfájás, mondta a védőnéni, hogy próbáljuk meg, hátha az is segít. 

Hát még bedugni nem is volt olyan nehéz - vagy ha igen, az édeskömény szirup segített - a szájukba, de hogy benn is maradjon, az már nehezebb történetnek bizonyult, folyton ki kellett támasztani, hogy ne essen ki.erre a morzsolókendő bizonyult a legjobb megoldásnak.
Hát még bedugni nem is volt olyan nehéz - vagy ha igen, az édeskömény szirup segített - a szájukba, de hogy benn is maradjon, az már nehezebb történetnek bizonyult, folyton ki kellett támasztani, hogy ne essen ki.erre a morzsolókendő bizonyult a legjobb megoldásnak.


Na hát ez a cumi az egyik olyan téma, amiről aztán mindenfélét hallani, hogy például a gyereket a cumiról könnyebb leszoktatni mint az ujjáról. Tény és való, hogy az első egy évben sokat segített azért a cumi a szoptatásoknál, amíg valakinek sorba kellett állnia :) Lényeg a lényeg, hogy napközben kerüljük a cumit, és esetleg csak alváshoz kapják meg - bár sokszor már alvás közben kiköpik (pláne Botond); ha pedig sétálunk, babakocsiban cumi nélkül is elalszanak.

Pár hónaposan sokat kuncogtunk, hogy mekkora volt a cumi abban a pici szájukban. Aztán kb. 4 hónaposan, már kiszedték a cumit a szájukból, de csak kb. 5 hónaposan sikerült visszatenni :)
Innentől fogva a cuminak számos alkalmazási módját fejlesztették ki: fordítva érdekesebb bekapni, meg elfordítva viccesebb szipákolni, oldalra csapva szivarozni vele; de kalapálni is nagyon jól lehet vele.

Ahhoz képest, hogy az elején Botond volt inkább cumizósabb, most már inkább Szonjára jellemző a cumiragaszkodás. No meg aztán a cumik is csak úgy vándorolnak szájról-szájra, csereberélődnek egymás közt, olykor eltűnnek, majd az egyik gyerek szájában feltűnnek...de hogy a kettő közt eltelt időben hová dugták, azt csak ők tudják...





2013. június 23., vasárnap

Dumagépek járgánnyal

Egyre többet dumálnak ezek a lurkók, pláne Szonja :) ... ezek szerint rám is hasonlítanak :)
A "szókészletük" eléggé érdekesen tevődik jelenleg össze. Az APA és BABA az mindkettőjüknek remekül megy. Az AMMA=anya is meg-meg jelenik, de inkább MAMMA. Míg Botond inkább brümmög, gargalizál a nyálával, indiánozik a kezével; addig Szonja inkább japán hadvezérre hajazó stílusban adja az utasítást és halandzsál. Kedvence a KAGM hosszan kitertott M-mel, ami kb. az izé-vel lehet egyenértékű, mert szinte bármire használja, miközben mutat a kis ujjával.
Ha mondom, Botond ismétli, hogy DÉDI; Szonja meg a zenélő játék "kukucs" után ismétli, hogy KUKU.
Ettől függetlenül mi nagyon jól szórakozunk, mert a halandzsázásukba sok mindent belehallunk; pl.: TEVE, ABBA, TEDD EL, GYERE, EDE, HÉJ TE stb.
A fejrázás is nagy kedvenc újabban, valamint a NEM is elhagyta már Botond száját; így hevesen igyekszem az IGEN-t tanítani, bólogatás kíséretében. :) A sikogatás pedig mindennapi vendég minálunk...
A halandzsázás mellett az egyik legfőbb tevékenység továbbra is a járgány tologatás. Bár önállóan is biztonságosan mennek, szívesebben tologatnak valamit, néha már fel is ülnek a nyuszimotorra; és olykor néha már szaladnak is vele :)
Mivel Botond mostanság a nyuszimotor helyett rendszeresen Szonja babakocsiját lejmolja el, így beszerzésre került egy új járgány, aminek magasabb a tolókarja, de még csak teszt üzemmódban van :) Szonja meg továbbra is boldogan tologatja a babát :)



2013. június 22., szombat

Korszakok

Mindig változnak a kedvenc szórakozások...
Kezdődött a virág tépázással és földjének markolászásával, aztán jött a kukázás; a fiók húzogatás és a szekrény kipakolás.


Most ott tartunk, hogy az előbbiek már csak elő-elő fordulnak, viszont cserébe vannak újak: a "mindenhová felmászunk" gyűjtőnévvel tudnám illetni. Ez jelent éjjeliszekrényt; ahonnan aztán kiválóan le lehet pakolni és borítani a komód tetején lévő dolgokat (mint pl. napraforgó mag); vagy jelenti a franciaágyat, az ülőgarnitúrát vagy épp a kisszéküket és kis asztalukat, a létrát; illetve a fotelt, amibe aztán önmagukkal megelégedve hátradőlnek. Ami Botondot illeti, már szemez a WC kagylóval, aggódom a kukát lassan arra cseréljük-bár hála az égnek még nem érik fel a kilincset. Továbbá a kedvencek közé sorolnám a dolgok fürdőkádba dobálását is, ami külön élvezetet jelent, ha víz is van a kádban és sikerül olyat beledobni, aminek ez végképp nem használ; pl. elemes zenélő játékok, papírzsepi, anya epilátora.
Na de hogy ne csak a huncutkodásokat említsem, amik fokozott figyelmet kívánnak, azzal is eldicsekszem, hogy Szonja segít teregetni, adogatja a cuccokat; valamint ha szólok, hogy ebéd jönnek enni, és tudják, hogy csak ülve iszunk. Az ivás nem csak csőrös itatópohárból, hanem már rendes kis műanyag bögréből is megy-bár ezt egyelőre csak kádban teszteltük :)
Sajnos a fentiek közül nem mindegyikről tudok képet illetve videót prezentálni, mert
épp a meghiúsításon/védekezésen dolgoztam :)
Botond új mániája továbbá, hogyha kellően óvatlan vagyok és eléri a laptopot, akkor megfogja az egeret, ahogy látta tőlem és a mutató ujjával!!! görgőzik fel-alá, közben nézi a monitort (most már tuti apaklón). Szonja meg a távirányító megszerzésében jeleskedik, és addig nyomogatja, míg bekapcsolja a tv-t. :) Vagy ha az előszobában jár, akkor felpróbálja mindenki cipőjét.

Sajnos a nagy meleg miatt nem megyünk le manapság minden nap, mert pusztulat van kinn, és szegénykéim szomorúan állnak sorba az ajtónál, idehozzák a cipőm, ma ruhákat hoztak a szekrényből, hogy öltözzek és menjünk le.



2013. június 16., vasárnap

"Ha végre itt a nyár, és meleg az idő..."

... az ember felhozza a garázsból a szépen elcsomagolt babafürdető kádat, kiviszi az erkélyre, felönti két vödör langyos vízzel és beleteszi a két szétizzadt gyerekét, hogy legalább egy vödörnyit pocsoljanak ki belőle, hogy így ő alaposan felmoshassa az erkélyt és közben csurom víz legyen a levegőben repülő vízcseppektől.
Hát így gyúrunk mi a nyaralásra a panelban a harmadikon :)

Hozzátenném, senki nem reklamált, hogy este ismét fürdeni kellett a "strand" után, és töretlen lelkesedéssel habosították fel csapkodásukkal a vizet.

Tegnap usziban is voltunk, úgyhogy erre a hétvégére igazán kijutott a fürdőzésből. Az usziban már Botond is kissé felszabadultabb volt, mint legutóbb; már hajlandó volt fejesre, aztán a merüléshez már igen kitartóan kellett hívogatni. Szonja meg aztán kész sellő, bár őt is igen kérlelni kellett, hogy bedőljön a vízbe.

Ami a napirendünket illeti, az is alakulóban van. Kb. egy hete kimaradnak az éjszakai szopizások és ezzel párhuzamosan tovább alszanak és nap közben 1 alvás van. Így az alábbi menetrendet követjük hellyel-közzel (bár picit aggódok, hogy leírjam-e, mert akkor biztos felborul majd...pedig így is egy hetet vártam :) ): Este 8-fél9 között fekvés, reggel 5-6 között ébredés egy szopira, aztán tovább alvás fél 8-fél 9-ig, Délelőtt így már nincs több alvás, fél 12 körül ebéd és ebéd után 1-1,5 óra alvás. Ezzel így ki is tudnék egyezni hosszú távon... majd meglátjuk, működik-e tovább...

2013. június 10., hétfő

Uszi



3 hónapos korukban vittük őket először usziba, mert akkortól lehetett. Az elején csak pislogtak nagyokat, ahogy hónuk alatt fogva fel-alá hoztuk-vittük őket a vízben, meg háton fekve lebegtek. Aztán merültünk is, ami első látásra rémisztőnek tűnt, de a víz alatti felvételek alapján, inkább mi voltunk megrémülve.

7 hónaposan aztán minden alkalommal egyre többet merültek, háton "úsztak", és egyre jobban élvezték a vizet is. Sajnos mivel szombat délelőttönként van az uszi, nem sikerült kellően gyakran menni - vagy a mi elfoglaltságunk miatt, vagy mert a szundítás pont úgy jött ki, így kb. havi egy alkalomra redukálódott a jelenlétünk.

Aztán kb. 2 hónapja nagyobb korcsoportba mentünk át, itt már komolyabb feladatok vannak.  Természetesen a délelőtti alvás itt is bekavar kissé, pláne Botondnál, mert Ő korábban kel, így hamarabb fárad, így aztán nem igazán díjazza a pocsolást - vagy az én, vagy az Apa nyakában csüng és kapaszkodik, de úgy, hogy tartani sem kell.

Szonja viszont igen elemében volt és ügyesen végigcsinálta a feladatokat legutóbb, ügyes már a fejese, szépen merül, élvezi, ha dobáljuk. Botond a végére kezdett kicsit oldódni, akkor már apa tudott kicsit játszani Vele.

2013. június 9., vasárnap

Katasztrófaturizmus


Biztos hallottátok, hisz a csapból is az folyik - hogy ideillően fejezzem ki magam - hogy micsoda árvíz helyzet van Győrben. Ennek apropóján a hétvégi családozást egybekötöttük egy kis rejtett katasztrófaturizmussal. Íme néhány kép a mi szemszögünkből:

 Ez valami döbbenet. Tényleg igaz, hogy a természet ereje hatalmas, és ha a víz jön, azt megállítani.... nem is hagyott nyugodni a lalkiismeretz és vasárnap reggel már a Plázában önkéteskedtem, szendvicseket készítettünk a Győrújfalun védekezőknek. Még jó, hogy 3.emeleten lakunk... :)

 



De a gyerekek adta műsort jobban élveztük: fel-alá mászkáltak a kis járgányaikat tologatva a Széchenyi téren, sok járókelő csodálatára. Szonja a babkocsival, olykor meg-meg igazítva benne a babát, - ami ki-kiborult az őrült tempótól -, Botond a nyusztimotorral, azt olykor hátrahagyva, gyors léptekkel a szökőkút irányába vette az utat. Szonját is érdekelte a szökőkút, de ő inkább csak állt és topogott, néha hátrált picit, amikor nagyobbat lövellt a víz. Aztán szomorúan, némi hiszti kíséretében visszacsücsültek a babakocsiba, ebédeltünk egy finomat, majd tűztünk haza.