Konyhatündér ezermesterek

Ahogy sok minden másban is, a játszásban is nagy változások vannak - bár vannak örök érvényű kedvencek.
Továbbra is kijelenthetjük, hogy igenis vannak dolgok, amik a génekben kódoltak; gondolok itt arra, hogy bár sosem mondtuk vagy adtunk a kezükbe a "lányos" és "fiús" játékokat, mégis Szonja babázik, Botond pedig továbbra is autót tologat. Szonja megöleli és hóna alá csapja a babát vagy mackót, leülteti, dödörög neki, beülteti a bevásárlókocsiba és elviszi egy körre, nyitogatja a baba szemét, cumit próbál dugni a szájába. Botond ez idő alatt odatérdel az ülőgarnitúra mellé vagy lábujjhegyen pipiskedve az asztalra felteszi az autót, tologatja, forgatja és nézi a kerekét, meg az autót minden szögből.
Még mindig mindenhová felmásznak, bebújnak, beleülnek.
Például legutóbb a játéktároló dobozt kipakolták és ültek egymás mögött benne, fel-felálltak, szemben egymással ültek le; közben játszottak a karnyújtásnyi távolságon belüli játékokkal. Így aztán nagyon örültek az új játék sátornak is, bár ilyen melegben pláne kániukula van benne, de erről tudomást nem véve ki-be mászkáltak az ajtón, kukucskáltak az tetőablakon. A felmászásban igy egyre ügyesebbek, olyan erő van bennük, hogy nem is gondolná az ember; a kis kezükkel húzzák fel magukat... csak aztán lefelé megy nehezebben; így aztán változatlanul valakin mindig van valahol jóságfolt. :)
A zenélő PDA és okostelefon továbbra is sztár, nincs olyan nap, hogy legalább egyszer ne nyomogatnák pár percig; a dömper is legalább ilyen népszerűségnek örvend - csak úgy pörög a megtett méterek száma napról napra.

Persze a számomra nem olyan jó játékokat nem felejtik el, így aztán hetente minimum 1x sikerül a virágföldet szétszórni a szobában...persze legtöbbször felmosás utánra időzítik ezt. :) Épp Botond volt a legutóbbi elkövető, akit lencsevégre kaptam., de hát nem tudtam Rá haragudni, mert csuklásimitáslásomra úgy, de úgy tud kacagni... az mindent feledtet.

Most jutottunk el oda is, hogy már tudnak tenni-venni a kiskonyhában és barkácsasztalon, így a nagyszobában berendeztük a főző-, és barkácsoló sarkot.

Most aztán már mindenki kedvére kavarhat, pakolhat ki-be a konyhaszekrénybe, kalapálhat, szerelhet és segíthet a tesónak is, ha épp ráér. De az autó mégis csak autó, és abból is van most új kedvenc - ennek talán nem törik mjad ki az összes kereke, mint az audinak anno.

Ja és búcsúképként a látvány, ami fogadott, amikor hazajöttem a boltból; Apa Forma1-et nézett, a gyerekek meg játszottak, mint a mellékelt ábra is mutatja. :) Hisz azért gyerek a gyerek, hogy játsszon!

Maszatolunk

Már jó rég megvettem a gyerekeknek a hajlított nyelű evőeszközöket, mondván sosem lehet elég hamar elkezdeni. Az elején nagyon jó szolgálatot tettek, bár nem evésre használták, de ha már kezdték unni az evést, nagyon jól elszórakoztatták magukat vele. Aztán miután az etetőszékes evésről kb. egy éves korukban áttértünk a kisszéken, kis asztalnál evésre, nem vettem elő a kanalakat - mert ez eleve nehezített pálya volt, hogy ne álljanak fel és szökjenek meg evés közben. Aztán a minap észre vettem, hogy érdekli őket a kanál, és azt ügyesen meg is fogják; Botond rámarkol,míg Szonja - hűen önmagához - inkább csak két-három ujjal a végét fogja. Úgyhogy elkezdtük a "négykezes" evést, ami nálunk hatkezessé avanzsált; és ezzel együtt kezdetét vette a maszatolás is...

Hála a "jó" időnek, többnyire egy szál pelenkában vannak itthon, így nem ruhák tömkelegét kell mosnom, csak kvázi a gyerekeket tetőtől talpig... no és persze a talpukat is alaposan, mert amint egy falat leesik a földre, azt azonnal szét kell tapicskolni a lábukkal :), aztán pedig miután lerakom őket aludni jöhet az asztal, a székek és a konyha csempe és járólap. De ez már csak ilyen... lényeg, hogy próbálkoznak és a lelkesedésüket nem akarom letörni... (vagyis a türelmem egyelőre még több, mint a bosszúság és meló, amit a maszatolás okoz).
Az evés tekintetében nem csak ez változott. Kb. egy hónapja nem turmixolom a gyümölcsöket, hanem kockázom nekik - amivel eddig azért is nem próbálkoztam, mert egyrészt nem voltak rágófogaik - és saját magamon tesztelve frontális fogakkal elég nehéz szétrágni a nagy darabokat -; másrészt még a rágás úgy-ahogy ment, de inkább nyeltek, aztán meg jött a fulladozás :(, abból pedig nem kértem. Szóval most hogy már kinövesztették nagy kínok közt a rágófogacskákat, már érdemben dolgoznak is velük.
Kb egy hete az asztalon hagyott uborkáért folytatott expedíciót Botond és pár perc lábujjhegyen pipiskedés után végül megszerezte, majd boldogan körberágta; miután megunta Szonja is követte példáját. Szonja pedig az asztalon zacsiban lévő almás táskát szerezte meg, kicsomagolta és nekilátott. Ezen felbuzdulva a reggeli és vacsi tekintetében is nagyobb darab kenyereket, péksütiket kapnak egyben és már ügyesen harapják.
Az igazat megvallva ennek jobban örülünk, mintha egymást harapják, mert az továbbra is túl jól megy; változatlanul fognyomosak felváltva - még mindig ez az erőfitogtatás jele és a másik meggyőzésének eszköze. De hát "kire ütött ez a gyerek?" - én voltam ilyen harapós kiskoromban. :)
Amúgy a főétkezések alkalmával már az esetek túlnyomó részében azt eszik, amit magunknak főzök, hacsak nem olajos tömény kaja; mert akkor külön menüt kapnak - persze akkor is meg kell kóstolniuk legalább, amit mi eszünk, hiába laktak már jól a saját ebédből. De ez így van rendjén, hisz a másiké mindig jobban esik. Még Botond nem is annyira haspók, de Szonja bármennyit is evett ki tudja nézni az ember szájából a falatot :)
Ilyen idős korban szoktam már hallani, hogy ezt meg azt nem szereti a gyerek, hála az égnek - és gyorsan le is kopogom - náluk egyelőre ilyet nem tapasztaltam. Mind gyümölcs, mind étel tekintetében megesznek mindent. Inkább csak bizonyos élelmiszerek konzisztenciájával van bajuk, de csak ha kézzel eszik; például a főtt tojás, tojásrántotta, málna. Ezeket szétmorzsolják a kis ujjaikkal, viszont ha én adom villával, vagy bele van keverve az ételbe, úgy szó nélkül megeszik.
A napirend az evés tekintetében változatlan, keléskor szopi, 8 - fél 9 körül reggelire kenyérke feltéttel vagy péksüti, néha 10 körül gyümi (ha nagyon korán kelnek és korán reggelizünk), fél 12-12 körül ebédre főzelék, délutáni alvás után szopi 14-15 óra körül, du. 5 körül uzsonnára gyümi, du fél 7 - 7 körül esetleg vacsira kenyérke, aztán fürdés után jó éjt szopi 8-kor. Valamint többnyire éjszaka is bejátszik 1-1 szopi; Botond általában éjfél körül ébred fel, Szonja már többnyire végigalussza az éjszakát és inkább hajnal 5 körül éhezik meg. Így állunk most.

Főpróba - sikeres

Megvolt a hétvégi welness: a nyaralás főpróbája. Ez úton kijelentem, sikeres volt és tanulságos is. A gyerekek nagyon jól vették az akadályt, mi meg igen élveztük a dolgot.
Útban odafelé Hajni barátnőmékhez ugrottunk be egy pár órára, mivel már jó ideje készültünk hozzájuk, de eddig sajnos nem jött össze a gyerekes gyereklátogatás.

Sajnos a Julival nem találkoztunk, mert oviban volt, Lidi pedig édesdeden szundikált, majd miután felébredt eltűrte hogy a gyerekeink matattak rajta, simizték, no meg a mi szünet nélküli beszélgetésünket is derekasan viselte, míg meg nem éhezett. Aztán olyat csináltam, amit előtte még nem: cumisüvegből tápszerrel etettem :) A gyerekeink Hajnalka unszolására szétnéztek Juli szobájában és kb. 2 perc múlva boldogan játszottak és tologatták a bevásárló kosarat, amilyen nekik is van. Botond rajzolni próbált a zsírkrétával, Szonja pedig egy cirmos cicát hurcolt fel-alá.  Ismét megállapítottam, kár hogy olyan messze vagyunk egymástól... :( ezt el tudnám viselni sokkal gyakrabban!

A gyerekek kellően elfáradtak a látogatás izgalmaiban, így kb. 10 perc múlva mindenki aludt. Pénteken kora délután érkeztünk. Mi épp hogy csak beléptünk a szobába, Szonja már a másik végében felmérte a terepet, megnézegette a zeg-zugokat és megkezdte a kipakolást. A szobát egyhamar birtokba vették, fel-alá szaladgáltak, bújócskáztak, a függöny mögött bújkáltak - ahogy otthon is szokták. A gyors szobafoglalást követően  mindenki belebújt a fürdőrucijába és a fürdőköntösébe, majd irány a víz.

Mint korábban írtam már, Szonja igen lelkes volt babaúszásokon is már, de Botond inkább csak belénk kapaszkodva "áztatta" magát. Hát ez most is így indult...de láss csodát, fél óra és egy kis pihizés után már felszabadult és csak úgy kéretőzött be a vízbe Apa után. Nem is értem, eddig mi volt, de a végén szinte jobban élvezte, mint Szonja... merültek, Botond bemutatta a kutyaúszást, Szonja meg a sellőúszást nyújtott nyelvvel, fejest is "ugrottak", háton lebegtek, medence széléről vízbe sétáltak, hátunkon utaztak, siklottak a vízen, szóval minden volt... egyértelműen kijelenthetjük, hogy vízi csirkék a gyerekeink... de hát ha valóban működik a genetika, mások nem is lehetnek...  :D

Az alvással sem volt semmi gond, a babaágyban úgy elaludtak, mintha csak otthon lennének; a délutáni alvás után is boldogan keltek. Botond a nagy úszásban úgy elfáradt, hogy a napozóágyon is dobott egy gyors szunyát, hogy ezt követően újult erővel tudja belevetni magát a habokba... és a pezsgőfürdőbe...

Welnesselni sosem lehet elég korán kezdeni! Mintha mindig is ezt csinálták volna, hátradőlve, kikönyökölve a medence szélére vagy épp Apa karjára... ki tudja, mi folyt az én pocakomban 38 héten át!

Ami az evést illeti, az is zökkenőmentesen lezajlott. Minden étkezéskor találtunk valami nekik való finomságot is, melyet ügyesen megettek; péntek este pedig úgy bevacsoráztak, hogy csak ámultunk-bámultunk: zöldborsóleves, aztán petrezselymes burgonya karajjal, végül pár falat süti - hogy a desszert se maradjon ki! Persze az étterem dolgozóit is elbűvölték, integettek a pincérnek, hogy jöjjön oda és huncutkodva kukucskáltak a szomszéd asztalnál ülőkkel.
A vacsi és ebéd után jött mindig a séta, mely során felderítettük a hotel minden egyes szegletét: a parkolóban megnéztük az autót, tologatták egy kicsit a babakocsit, megvizsgálták a növényeket és a térburkolót, Szonja pedig ráállt az összes aknafedélre, és megfogdosta minden ötödik kavicsot vagy földdarabkát.
Persze a hotel maga sem maradt felderítetlenül, így rátaláltunk többek közt egy gyereksarokra is, benne sok-sok játék lehetőséggel. Botond egyből kiszúrta a számára legérdekesebb játékot, na ugyan mit? Hát persze, számítógépet...aztán azért levezetésképpen autózott is egy kicsit. Ez idő alatt mi Szonjával betűket pakolgattunk, fiókokat húzogattunk és azokba ki-be pakoltuk a plüss állatokat és könyvecskéket.
Az események forgatagában úgy tűnik, Szonja elérkezettnek látta az időt, hogy az első művészi akt képéhez pózoljon, így nem tudtuk kihagyni, hogy ne kapjuk lencsevégre, ahogy szemérmesen magából a "lényeget" nem mutatva ölelgeti kis plédjét :D

Györkőcök a Győrkőcön

Aki esetleg nem tudná, Győrben minden év júliusában (immáron 6. éve) megrendezésre kerül a teljesen ingyenes - illetve egy mosolygós fényképért - programokat biztosító Győrkőc fesztivál, amit minden gyermekesnek nagy-nagy szeretettel ajánlok.
Pláne 2 év felett - ugyanis ez volt a tapasztalatunk, hogy a mi györkőceink egyelőre kicsinek bizonyultak oda. Mindenesetre a gyerekházikók és a fatörzsekre eszkábált manó, virágok és csiguszok parkját élvezték, no meg a hercegnőt és a vitéz urat                  is sikerült lencsevégre kapni. Bár kevés dolgot próbáltunk ki, ettől függetlenül azért kellően elfáradtak és üveges tekintettel csücsültek az autóban hazafelé úton. Hát igen meleg, tömeg, zsivaj és forgatag az aztán volt. Már alig várjuk, hogy jövőre teljes erőbedobással részt vegyünk majd.

Ja! És a múlt héten Szonja hirtelen gyorsan három rágófogacskát növesztett nagy kínok közepette; így a mostani egyenleg szumma 19; ami nemenkénti megoszlása 10:9 Botond javára. De ha így folytatja Szonja, a végén még le is körözi majd :)