Hohó! Hogy beindult a blog! Csak győzzétek olvasni! Most aztán ömlik a "tollamból a tinta és a szó". Szóval mint már megpedzettem, a szobatisztaság projekt folyik minálunk...jobb esetben és nem a pisi :) Régen ígértem már a bejegyzést, most elkészült.
FIGYELEM!!! Akinek "büdös" a téma, ne olvasson tovább!!! Ugyanis anyagcsere végtermékekről lesz szó!
Szóval a több irányból érkező unszolások ellenére úgy éreztem én nem fogok küzdeni ezen a szobatisztaság dolgon, bár gyorsan telt a nyár, és mindenki azt sulykolja, hogy "nyáron vedd le a pelust, hadd legyenek csupaszon".
No én mindezt a panelban nem tettem, mert
- nem volt sem idegzetem, sem időm, hogy 2 gyerek után folyamatosan pásztázzam a lakást, hogy van-e valahol tócsa,
- sokszor még ők is meglepődtek, hogy bepisiltek. és elkeseredtek,
- nagyon rossz dolgokat hallottam a szobatisztaság erőltetésének következményeiről (pl. szorulás), amit köszönöm, de még csak kockáztatni sem akartam,
- az égvilágon semmi sem siettetett, mert 2015 szeptemberben mennek majd csak oviba, amikorra szobatisztának kell lenniük,
És az egyik legfőbb ok, hogy hiszek benne, hogy eljön az az idő, amikor a gyerekek megérnek bizonyos dolgokra, és ezt akkor jelzik is. Például a beszéd kapcsán is ezt gondolom. És ha erőlteti az ember, csak negatív érzést vált ki. Én inkább annak a híve vagyok, hogy a próbálkozást/lelkesedést semmiképp nem akarom letörni - többek közt ezért is kezdtek el elég hamar egyedül enni kanállal.
No és akkor nézzük a dolgokat kronológiai sorrendben:
Először is ott indult, hogy tavasszal-nyár elején beszélgettünk velük arról, hogy lassan elhagyjuk a pelust, mert egyre nagyobbak, meg jön a meleg nyár és bepálnak a pelusba. aztán Szonja egyszer csak elkezdte, hogy néha nem akart pelust felvenni. Így hát nem is erőltettem olyankor. Persze az lett a vége, hogy valahová odapisilt, amíg bírtam újra meg újra feltöröltem, aztán visszaadtam rá.
Botond egyenesen tiltakozott az ellen, hogy levegyem a pelusát és a nélkül legyen-így nem is erőltettem. Aztán Szonja elkezdett érdeklődni, amikor pisiltem, kérdeztem, hogy akarja-e kipróbálni és akarta, így a wc szűkítő megkezdte pályafutását. Persze eltalálni többnyire nem sikerült, hogy mikor kell tényleg pisilnie, de ha mondta felültettem rá, de csak akkor.
Tombolt a nyár, egyre többször voltak pelus nélkül, de nem igazán jött össze a wc-be ürítés. Akkor már eldöntöttük, hogy a nyaralásra lesz időzítve a "pelenka nélkül hagyjuk őket" dolog, aztán majd meglátjuk, mi lesz. erről is beszélgettünk. Mire egy héttel a nyaralás előtt Botond wc-be pisilt és kakilt is.
A nyaralás alatt csupaszkodtak, meg fürdőnaciban voltak sokat, a pisi sokszor a lábukon végigcsurogva a papucsban végezte. Aztán Szonja beroggyantott, Botond meg csípőt tolt :) Összességében azt vettük észre a pelenkátlan időszakban, hogy Botond jobban érzi, mikor kell vécéznie. Míg a nyaralás második hetében egyedül fel is mászott a wc-re a faházban és belepisilt-az biztos, hogy mint sok mindenben, ebben is egyedi módozatot választott; mint a képeken is láthatjátok :D
Onnantól hogy hazajöttünk, Botond szinte mindig wc-be pisilt, míg Szonjának még többször becsurrant. Aztán kb. egy hét elteltével ebéd utáni alváshoz sem kértek pelust, és azóta is a nélkül alszunk. De ha elmentünk valahová, meg az esti alváshoz mindig kaptak pelust.
Aztán kezdett hűvösebb lenni és egyre több ruhát adtam rájuk, ekkor megint sokszor becsurgott a pisi-amit én arra a tudatra vezetek vissza, hogy egészen addig úgy volt, hogy ha ruha volt rajtuk (amikor elmentünk itthonról), akkor pelus is. Aztán lassanként oda is eljutottunk, hogy ha máshol voltunk, ott is szóltak, hogy pisi vagy kaki van, és lerendeztük wc-be.
A hideg idő megérkeztével pedig pont ebből volt a gond, mert míg Szonjával meg lehet beszélni, hogy most van rajtad pelus, mehet bele, addig Botond nem volt hajlandó. Legutóbb bevásárlás közben, telepakolt bevásárlókocsi mellett kiabálta a bolt közepén, hogy "Anya! Pisi, Botond pisi!". Mondtam, pelus van rajtad, engedd belle, de csak nem hagyta abba. Pénztárba álltam, fizettem és kimentünk a boltból, majd megint mondta, hogy "Pisi", így az 5°C-ba letoltam a naciját és pisilt. Legalább 10 percig tartotta!!!
Aztán azóta is van havonta 1-2 nap, amikor bepisilnek, de ezt leszámítva itthon egész nap pelus nélkül vagyunk. Csak jól meg kell gondolni, hogy az ember ott merje-e hagyni kakilni egy pár percre, mert ha igen, akkor ez a kép várja:
Mostanában már sokszor reggel is szárazon vesszük le az esti pelust, így egyre többször beszélünk arról, hogy ha gondolják éjszakára sem veszünk fel pelust. Nem tudom, ennek mikor jön el az ideje, de legkésőbb idén nyáron-addig ezt sem akarom siettetni, és éjszakánként ágyneműt cserélni :)
Már kiskoruk óta igen érdeklődtek ezek a porontyok az iránt, hogy mi is történik a konyhában, melyik fiók mit rejt. Valszeg ez abból is fakad, hogy onnantól, hogy már emelgették a fejüket, kiraktam őket játszószőnyegre és amikor főztem, a játszószőnyeget odavittem magam mellé a konyhába, így együtt lehettünk addig is. Na onnantól. hogy csücsültek pedig a bababiztos lakás létrehozásának első lépése volt a sütő alatti fiók biztonságtechnikailag megfelelő eszközökkel való felszerelése. Így oda kerültek többnyire a műanyag eszközök és pár tálca. Ezekkel pedig remekül lehetett zenélni, emlékeztek még az akkor készült videóra???
Mostanában meg azért is egyre izgibb ez a dolog, mert most már segítenek is nekem, bár olykor kétszer annyi meló lesz így, meg dupla ideig is tart, de az együtt alkotás öröme meg a sikerélményük bőven kárpótol. És ami vicces, hogy Botondot sokkal inkább érdekli a dolog, legalább is sokkal hamarabb kijön hozzám, besegít ha mondjuk tésztát nyújtok.
