Utánzás=tanulás

Ez most tényleg az a korszak, amikor a gyerekek szippantják magukba a tudást és nagyon vigyázni kell, mit csinál a szülő - milyen példát mutat - mert egy az egyben visszakapja. Ennek van jó és kellemetlen oldala is.
Például a mozgásuk már sokkal összerendezettebb, ha mutatok magastartást például, már le tudják utánozni; vagy leguggolok, ők is leguggolnak. Hát íme az eddigi tánctudásuk, persze Botond nem akart most annyira produkálni, inkább odamászott Apa mellé, hogy lássa, ahogy készül a videó. Még csiszolás alatt a technika, de ma megint gyakoroltak. :), Mostanra talán megérettek arra, hogy elmenjünk babatornára lassacskán :)
Továbbá tegnap wc-n voltam, persze azt látniuk kell, és szoktak wc-papírt tépni. Mint már mondtam, idei tavaszi-nyári terv a szobatisztaság - ha ők is úgy akarják -, így tegnap megkérdeztem Szonját, hogy szeretzne-e ő is pisilni? Hevesen bólogatott, így naci le, body kikapcs, pelus le, és csüccs a wc-szűkítőre. Persze pisi nem jött, bár megkérdeztem párszor, hogy pisil-e? Végül wc-papírért nyúlt, tépett és kitörölte a semmit - mindenesetre nagyon ügyesen sikerült ellesnie hogy kell. Kétszer is kitörölte... :D A lényeg, hogy sikerélménye volt, és boldogan szállt le a wc-ről... de remélem, ezzel nem azt indítottam el, hogy innentől minden alkalommal, ha pisilek, Ő is wc-re akarjon ülni...
Az utánzást folytatva, a kellemetlen rész pl, amikor megyek a folyosón és a lábam alatt van egy játék, amit hanyagul lábbal odébb pöckölök - hát persze, hogy onnantól Ők is lábbal rugdalják azt a játékot. Meg összepakoláskor is ügyelni kell, nehogy az ember dobja a húszezredik szanaszét hagyott játékot a játéktárolóba - mert utána csodálkozhat, hogy Ők is dobálják...

Hinta-palinta

Tegnaptól Szonja hosszasan énekelni kezdett. A kádban zendített rá úgy igazán először, talán a hinta-palintát énekli, és közben a térdét üti, ahogy Kerekítőn szoktuk. / De sajnos a héten ki kell hagynunk, mert nincs a Zsuzsi néni :(, de remélem, olvassa a blogot és nagyon büszke!  :) / De itt nem ért ám véget a mutatvány, ugyanis fürdés után a pelenkázón törölközőbe csavarva folytatta. Valószínűleg időkapcsoló van a gyerekben, mert este vacsi közben ismét rázendített :)

Amikor a lépcsőn megyünk fel-le mindig számolni szoktam a lépcsőfokokat, és Szonja már előszeretettel mondja a négy után, hogy ÖT, vagy ha arról lemarad, akkor a hat után hogy HÉT :)

Botond mániája az egér, így Apa adott neki egy használaton kívülit, és megtanította neki, hogy GÖRGŐ - azóta azzal klikkelget, meg egerezik :)
Szonja már végigmutogatja, és ha kedve tartja végigmondja a testrészeit is úgy, hogy közben mutogatja, de Botond nem mutatványozik, bár tudja ő is. De ahogy Botond mondani tudja, hogy LEPKE, (-> KEPKE), azon bepisilünk. Édes ez a korszakuk, hogy mondják, mondják, de nem mindig értjük; pedig szinte az összes arcizmukat használják, hogy elmagyarázzák! :)))))
Tegnap reggel nagyon édesen kooperálva eljátszottak már, miután sikerült őket szétválasztanom a "de nekem ugyanaz kell, ami nála van, mindegy hogy mi az; de ha neki nem kell már, nekem sem" harcból. :)
Ja! és amikor mondják, hogy milyen jól eljátszanak együtt... hát igen, csak a játék olykor vitába torkollik, és mindenki nekikeseredik. Íme itt egy videó, amilyet eddig nem láttatok... ilyen is van, ez is hozzátartozik az élethez.
Persze amint Szonja felállt, hogy a csigás formabedobót hozza, ismét harc kezdett kibontakozni :D A virág alakú formánál - Pavlovi reflex gyanánt - mondja, hogy HAPCIIII, mert ha virág, akkor szagolunk, és hapcit mondunk...

Beszédkedv nő

Mindig megfogadom magamnak, hogy nem fogom elhanyagolni a blog írást, de sajnos ezen ígéretem nem tudom tartani. Így ez a bejegyzés is már vagy három hete pihen és várja, hogy belinkeljem és megcsináljam a videókat hozzá. De most újra előszedem és update-elem :)

Nem is olyan rég számoltam be arról, hogy miket mondanak illetve próbálnak mondani a mi porontyaink.
Hát azóta egyre több szavunk van, egyre gyakrabban ismételnek utánunk szavakat és korábban hallottakat maguktól is mondanak.
Milyen joghurtot ettél? És jön a válasz, Botondtól, hogy EPER, Szonjától hogy MÁLNA.
Az egyik vacsinál a KALÁCS-ot tanultuk meg, de a KIFLIT is kérte már Szonja.
Na és amitől kifekszünk az az, amikor Szonja BOTOND-ot hívja...persze biztos, ami tuti APÁT is megemlíti, mert neki még mindig Apa a szíve csücske :)
Vannak általuk adott nevei is dolgoknak. Pl. a rádió az Botondnak GAGA, és szétsírja magát, ha nem kapcsoljuk be neki az Apa szobájában. De igazából ez univerzális szó, több kimondani nem kívánt szó helyett is ezt használja olykor. A másik  mindkettőjük által használatos a gyümölcslére: OTT, így mi is már csak "ottos víz"-nek hívjuk a felhígított gyümölcslevet. Lehet ez abból jött, hogy a gyümölcslé mindig OTT a pulton volt :) Sokat gondolkodtam, hogy is hívjuk, mert azért a "gyümölcslé" nem egyszerű. Így végül a DZSÚZ mellé tettem le a voksom, ami működni látszik.
Szonja szívesen ismételgeti az elmondott szavakat, míg Botond meghallgatja, de nem igazán motivált az ismétlésben (de azért a darázs hallatán bezümmög). De hát épp a minap olvastam arról, hogy ilyen korban nagyon nehéz mérni a gyerekek intelligenciáját, mert nem attól függ, hogy mi az "output", azaz mit mond vagy csinál; hanem a fejlődés tekintetében sokkal inkább az a meghatározó, hogy mennyi inger éri.
És igen, ikreknél pláne észre lehet venni, hogy mi az ami nevelésből fakad és mi az, ami a génekből és egyéniségből jön. Szonja sokkal cserfesebb, és jobban igényli a közös játékot/a figyelmet, ugyanis gyakran csinálja, hogy elmolyol a babákkal vagy állatokkal aztán ráun és amivel Botond játszik, azt elcsórja és provokálja vele - már a nevetéséről lehet tudni, ha ezt csinálja. Szonja a formaberakót már 18 hónapos kora óta rakja, míg Botond vagy egy hónapja - viszont hirtelen nagyon ügyesen. Van egy új formaillesztőnk, az autóknak az elejét kell berakni; azonos forma, más minta, sokkal nehezebb - ezt Botond kirakta harmadikra jól, viszont Szonjának nehezebben megy a megfelelő autó eltalálása.
Most már a Bazsi&Andi Tropáéktól kapott 9db-os puzzle típusú kirakót is pakolják - ha másért nem is, de ezért minden nap gondolok Rájuk, hogy mikor jön a hír, hogy Matyi kibújt! :) (na ebből is látszik, hogy milyen rég készült a bejegyzés, mert már lassan három hetes Matyi, íme Ő (remélem, nem kell jogdíjat fizetnem majd a kép közzétételéért :)
A teljesség igénye nélkül a szavak, amivel mostanság bővült a szótárunk, és tudatosan használják: LEPKE, SÜN, KIFLI, PAPRIKA, KAKAÓ, MACI, KÖSZI, KÉREM, TÉVÉ.

És végre Botond is oszt puszit, amit eddig csak többszöri kérlelésre lehetett néha kapni - pl. ma miután felkelt csak úgy puszilgatott, én meg olvadoztam. Szonja bezzeg nem fukarkodik vele! :) Pláne, ha rosszat csinál, Apa rászól, egyből elkezdi puszilgatni, mire persze Apa elmosolyodik és meglágyul a hangja... már most úgy tudják, hogy kell hízelegni...de olyan jó a puszi másik oldalán állni! Meg imádom, amikor odavackolnak és a kis kezükkel átölelnek...például ma ebéd utáni alvásból felébredve még vackoltak a pocimon.

Tavaszodás

Végreeeeeeeeeeee.... már közelít a tavasz, így egyre többet tudunk kinn lenni a szabadban és nem kell húsz ezer réteg ruhát a gyerekekre huzkodni, és nem fagy be a fenekünk vagy nem ázunk meg, ha kimerészkedünk. Ennek örömére sokszor már délelőtt nekiindulunk és csak akkor jövünk haza, amikor Apa.
Az embernek még a kedve is jobb, az energiakészletek is kezdenek feltöltődni a fincsi kis napsütéstől.
Egyre többször a babakocsi is a garázsban marad és helyette motorral indulunk neki a nagyvilágnak - persze ezt egyedül még nem merem bevállalni, csak itt a ház előtti parkban, ugyanis a közlekedési tempójuk igencsak eltér. Míg Botond ha egyszer beindul, akkor csak úgy suhan, addig Szonja szívesebben gurulgat, közben alaposan szemrevételezve a házakat, kiskerteket és az abban lévő kincseket. Így aztán mikor négyen megyünk sétálni, a teljes séta időtartamából kb. 5 percet sétálunk mi kézen fogva Apával, ugyanis az idő nagy részében 20m távolságban egymástól közlekedünk fejenként egy gyerekkel.
Csak egy a gond, hogy ők is imádnak kinn lenni, motorozni, játszótéren csúszdázni, nyihagolni (nemtommianeve rugós állat vagy jármű motívumon rándatózni), hintázni, vagy egyszerűen csak bóklászni...így aztán általában sikítás az ára a továbbhaladásunknak....
A dackorszak is egyre inkább beköszönt. Próbáltam már így-úgy-amúgy kezelni a szitut változó sikerrel, míg bepróbáltam a zuhanyoztatást is. Nem tudom, hogy kinek nagyobb büntetés a dolog, a gyereknek, vagy nekem - mert moshatom a ruhákat, amiket csurom vizesen szedek le róluk - ... de úgy néz ki, ez jelentősen csökkenti a hiszti időtartamát. A minap popsimosásra betettem Botondot a kádba és rajta volt a ruha még (csak tudtam, itt már mosakodás kell), és elkezdett nyüszögni...gondolom, azt hitte jön a zuhany ?:) De azért azt nem tudtam megtenni, hogy hideg vízzel büntizuhanyozzam őket, így maradt a langyos víz. Hát nem egyszerű, de inkább még csírájában elfolytjuk a dacot, minthogy kiteljesedjen.
Próbálkozásban nincs hiány: nem akarom felvenni a szakálkát (=előkét), nem akarom, hogy kicseréld a pelusom, nem akarok felmenni, nem akarok leszállni a motorról, nem akarok ebédelni, nem olyat akarok inni, ezt nem akarom levenni és azt nem akarom felvenni, stb. .... így aztán napi szinten birkózunk. De hát erről szól az élet, meg a gyereknevelés... Ők próbálkoznak, mi meg irányt mutatunk és határokat szabunk :)
Itthon pedig továbbra is megy a mindenhová felmászunk, hurcolják magukkal a kisszéket meg a fellépőt, és arról matatnak az asztalokon, konyhapulton, vagy kukucskálnak ki az ablakon....