Aki a virágot szereti...

... az rossz ember nem lehet :)

Botond szereti, megszaglássza (nem tudom, mennyire halljátok, ahogy szuszog a videón), megöntözi, de biztos, ami biztos néha megtépdesi...vagy csak közelebbről akarja megnézni, netán visszatöri, hogy ne nyurguljon fel, hanem dúsuljon?! Szonja meg hozza a játék virágot, benyomja az orrunk alá és mondja, hogy "AAAPCI".
Ezen túl az újabb kedvelt házimunka a porszívózás...és jelentem bekapcsolt porszívóval is megy, csak a szőnyegen nem igazán még...de hagyom, hogy gyakoroljon! :) Szonja a teregetésben igen aktív, elleste ahogy kirázom a ruhákat, és azóta Ő is kirázza, mielőtt ideadja.
Botond sok mindenben rám, míg Szonja sok mindenben Apára hasonlít. Például, ha Botond felkel, nem szeret ágyban maradni, csak néha nap; ezzel szemben Szonjának meg szinte szüksége van az ébredés utáni heverészésre, bármeddig képes lenne ágyba bújva tévézni. Így többnyire a hétvégéink is úgy néz ki, hogy amint felkelünk, mi Botonddal kivágtatunk a konyhába reggelit csinálni, ott segít nekem; míg Szonja inkább Apával henyél az ágyban és türelemmel várják, hogy elkészüljön a reggeli :)
Ez így szép, így mindenkire jut egy gyerek :)))) Viszont Szonja sokkal készségesebb a pusziadásban - ebben rám hasonlít :) - Botond, esetleg lefekvés előtt ad puszit...már ha úgy tartja kedve.
Az utánzás is nagyon megy, és mindig azok az érdekes dolgok, amivel mi teszünk-veszünk, legutóbb  a mérlegre esett a választás, miközben Apa szobájában huncutkodtak. Letárázzuk, aztán azt is megmérjük, hogy mennyi a fazék súlya, közben átállítjuk buta angolszász mértékegységre a mérleget, hogy Anya jól ne értse mit mér... aztán amikor le akar fényképezni, leülünk, és úgy teszünk, mintha mi jó gyerekek lennénk és mit se csináltunk volna itt...de a leülés előtti pillanatkép Szonjáról azért sok mindent elárul!

                      

Na de a mai naptól részben lesz megoldás a felesleges energiák lekötésére - reméljük -, ugyanis megérkezett hozzánk Csacsi, akin lehet jól csacsigolni :) eddig többnyire ugyanis ezt rajtunk csinálták, persze vacsi után a hasunkon... A motorral meg egyre veszélyesebben száguldoznak...legalább is Botond.

Elválasztás - kész

'Jut eszembe arról el is feledkeztem beszámolni, hogy a várttal ellentétben egy pár nehéz nap/éjszaka kivételével igen jól és szerintem gyorsan sikerült a szopizásról való leszokás - nagyjából egy hét alatt. Utána még 1-2 hétig volt, hogy tépkedték a pizsim reggelente, meg Szonja a kezembe nyomta a cumiját és mondta, hogy "cici", pedig sosem így hívtam, hanem azt mondtam, hogy tejcsi vagy enni. Aztán megbékéltek. Már hetek óta eszükbe sem jut. Mivel a szopizás megszűnt, így kissé átalakítottam a napirendjüket, kitöltve a maga után hagyott űrt: bevezettük a táplálkozásba a kakaót, vaníliás tejet, este vizet isznak lefekvés előtt és mesét olvasok nekik.
Ha már napirend változásról esett szó... annyit hallottam a környezetemben az ovis beiratkozással kapcsolatos izgalmakról, hogy a vagy két hete bementem a tőlünk 5 percre lévő Lepke oviba érdeklődni az ovissá válás mikéntjéről. Büszkén távoztam :)

A gyerekek napirendje jelenleg ovi kompatibilis. Ez valamennyire összefüggésben van a szopizás elhagyásával is. Ugyanis azóta alussza végig Botond is az éjszakát. Így jelenleg fél 6-6 körül kelnek, aztán 7-fél 8 felé reggelizünk. Esetleg tízóraira egy kis gyümölcs, puding vagy joghurt evés. Fél dél-dél körül ebéd, aztán alvás 14-15 óráig. Az oviba fél 9-ig legkésőbb oda kell majd érni, tízórai, aztán délben ebéd, fél 15-ig alvás, 15-től el lehet hozni a gyereket. És mint ahogy Botond a cumit a kezembe nyomta, úgy találta ki azt is, hogy nem eszik etetőszékben ülve, hanem a rendes székre ül - igaz, hogy nem igazán éri fel így az asztalt,  de akkor is, magasító párnát meg véletlenül sem enged maga alá tenni! De azért vettem vastag székpárnát és becsempésztem a mostani alá... vajon tiltakozik ellene a borsószem királyfi? Megvártam a post-tal a másnapot, és íme a kép, így elfogadta.
Már csak a szobatisztaság van hátra kritériumként- ezt idén nyárra tervezzük -, és amint betöltik a 3. életévüket mehetnek is, akkor is ha én nem megyek vissza dolgozni. Amikor erre kérdeztem rá, mondja az óvó néni, hogy dehát 6 éves korukig otthon lehetek velük GYES-en. Mire elmondtam, hogy Apával úgy gondoljuk, hogy  a gyerekeknek szocializálódniuk kellene ilyen környezetben is, valamint az elválasztás miatt is, merthogy a nagyszülők, rokonok messze vannak így szinte csak velünk vannak. Ebben ki is egyeztünk. Úgyhogy áprilisban megyünk előfelvételizni, hogy jövőre csatasorba állhassunk. Körzetileg oda tartozunk, és amennyire én látom, a környékünkön nincs olyan sok gyerek, hogy kiszoruljunk.
Ha már a szobatisztaságról szó esett, íme egy kis statisztika a mai nappal bezárólag:

• összes pelus csere: 5145 db
• ebből a mosható pelus: 2636 db
• ebből az eldobható: 2509 db 

Hogy miért is kampányolunk mi a moshatós pelenka mellett azon túl, hogy

• nincs piros popsi, 
• nem kell folyton boltba szaladgálni pelust venni 
• nem kell lehurcolni a mázsás súlyú használt pelusokat 
• nem környezetszennyezünk olyan mértékben
• és nagyon csinosak benne, nem kell pelenkabugyi. 

A fenti számok pénzben kifejezve: átlag 50 Ft-tal számolva 125 000Ft-ra rúg az eddigi eldobhatós pelus felhasználásunk, és ha a mosósak helyett is rendeset használtunk volna, kb. még 132 000Ft lett volna. A mosós pelusokat kb. 40 000Ft-ért vettük, egy pelenkára vetített mosási költség max. 12Ft, azaz 32 000Ft. Vagyis kevesebb mint 2 év alatt 60 000Ft a megtakarításunk. És ugye a pelenkát még nem amortizáltuk le teljesen, eladható vagy további gyerek esetén felhasználható. :)

Kiszabadulva

Ebben a "nem igen tél, de nem is ősz meg olyan semmilyen" időben a levegőzésünk többnyire babakocsiban utazásos sétára korlátozódott, ami igen csak kezdett bosszantóvá válni. Azért hétvégéken négyesben bevállaltunk nagy túrákat a - normál felnőtt tempóban 5 percre lévő - boltokba, így edzve a hosszabb babakocsi nélküli távok megtételére.
Aztán egy hete hogy kezdett normálisabb idő lenni, +7 fokban még a játszóteret is bevállaltam Velük, amit igen jól tettem. Bár eddig nem tudtam, de kiderült, hogy tudnak mászókázni és csúszdázni - a videón a negyedik felmászás került megörökítésre. Botond nem akart felállni ahogy felmászott és úgy lecsücsülni csúszás előtt, míg Szonja felállt, és Ő meg leülni akart nehezen... pedig ugyanúgy mutattam mindkettőjüknek! :) A csúszda kifejezetten tanuló csúszdának bizonyult, mert szegénykéimnek úgy kellett lábbal hajtani magukat, hogy le tudjanak csúszni. :D
Illetve pontosabban tudtam, hogy mindenhová felmásznak (Apa asztala, konyhaasztal, nagysoba asztal, éjjeliszekrény, komód, kisasztalkájuk, kisszékük), és csúszni is tudnak. Ugyanis a múltkor bútorlapból lejtőt csináltunk és azon gurítottuk le a kocsikat, de végül elkezdtek csúszdázni rajta - de hát a játszótéri mégiscsak másabb és nagyobb. A hinta továbbra is nagy barátjuk, pedig fenn a lakásban is szoktak hintázni, de ebből sosem elég. Persze 2 perc bőven elég volt, hogy mindenki jól összesározza a cipőjét és aztán arról a sarat átkenje a nadrágjára, kabátjára és még az én ruhámra is bőven jutott belőle :)

Ami a járgányokat illeti a nyuszimotort már kinőtték, a kisautó amivel itt fenn Botond fel-alá gurulgatott is kicsinek bizonyult már. Így előszedtük a korábban kapott nagyobb kismotort, ami még anno magas volt. Na hát az a sztár, már Botond úgy löki magát, hogy csak úgy száguld. A kismotor a boltbamegyünk-teszten is átment, padkákon fel-le közlekedés kipipálva, száguldás felemelt lábakkal kipipálva.Csak egy gond van: nyígás nélkül nem lehet kiszedni a fenekük alól.
Gyakoroltuk azt is, hogy a járda szélén megálljanak, és szétnézünk, utána ha szólok, akkor gyorsan átmegyünk - ez még hagy némi kívánnivalót maga után, de elsőre egész jól ment. Persze Botond szófogadóbb volt, mint Szonja - Ő sokszor, mintha nem is hallaná, hogy hozzá beszélünk.
A motorok gyorsabb mozgást tesznek lehetővé, míg a babakocsi és a bevásárló kocsi az áru hazaszállításában nagy segítség :) Csak az a baj, hogy minden göröngy után meg kell igazítani a vásárolt dolgokat meg a Böbe babát, mert ide-oda borulnak...

Spontán buli - éljen a szocializáció

Ismét hetekig hallgattam, pedig mesélni való akadt volna bőven, így a közeljövőben ismét több bejegyzésre is számíthattok, most hogy így nekiültem, egyéb dolgaimat lerendezve :)

Mint azt anno az egyetemi évek alatt többször is bebizonyosodott, többnyire a spontán bulik a legjobbak. Ez az állítás még mindig él. Ezen most el is gondolkodtam...lehet, hogy ez azért is van, mert az ember nem agyalja szét magát a készülődéssel és nem bosszankodik, ha valami nem úgy alakul, ahogy a hosszú készülődési idő alatt pontról pontra kitervelte - egyszerűen élvezi a pillanatokat :) Így történt ez Hajni barátnőmék látogatásával is.
Már nyugodtan mondhatom, hogy évek óta szó volt róla, hogy eljönnek hozzánk, de valami miatt ez idáig nem került sor rá, míg egy véletlenül elejtett mondatára ráharaptam (miszerint másfél órás megközelíthetőségű helyekre tervez elmenni - és nem telt bele egy hét eljöttek hozzánk. Előre berettentett, hogy a csajok rosszcsontok, de szó nem volt erről.
Megvallom kicsit aggódtam, hogy a mieink védeni fogják a territóriumukat, de egy kis nyüszögéstől eltekintve megosztoztak a játékaikon. Nagyon jó pillanatok voltak, hogy ültünk, dőlt belőlünk a szó, és közben néztük, ahogy a gyerekek elmolyolnak. Mert azért még nem együtt, inkább csak egymás mellett játszottak. A nap gyorsan elszállt, és ismét arra gondoltam, kár hogy messze vagyunk, mert ezt hetente minimum egyszer el tudnám viselni.
Azt hiszem, a gyerekek elértek már abba a korba, hogy érdemes több őket összeereszteni más gyerekekkel, mert még ha nem is együtt játszanak, mégis csak szocializálódnak.
Az évvégi nagy hajrá és felpörgött események miatt nem jutottunk el Kerekíteni sem, amit mielőbb vissza akartam hozni a mindennapokba. Erre kiderült, hogy mi lettünk azon szerencsések egyike, akik a Töreky Zsuzsi Aranykapu koncertjére jegyet nyerünk :) Olyan jó volt megint ott ülni az ölemben velük, és látni, ahogy megigézve bámultak, dűlöngéltek, fel-fel kacagtak az zeneszámok és ölbéli játékok során.
Az is a probléma, hogy délelőtt ha lemegyünk, necces, hogy mennyire fáradnak el és nem mindig akarnak feljönni a negyedikre (ill. magas földszintes harmadikra), és mivel a derekam teherbírása továbbra is hagy kívánnivalót maga után, így nem
reckírozom meg a cirka 25kg felcipelését.
De zseniális agyammal (ahogy Gábor Papa mondaná) kitaláltam, hogy összekötöm a kellemest a hasznossal és hetente egyszer a Vera barátnőmhöz megyünk fel a Kerekítő vagy Báb-klub után és ott alszanak. Így egy kicsit eddzünk a majdani ovira is, (ugyanis hipp-hopp el fog telni az az egy év, mire ovisok lesznek...) mi pedig megváltjuk a világot, aztán elszaladok vásárolni, hogy az Anya-Apa mentességet is gyakoroljuk.
Végignézve a gyerekeken eszembe jutott, hogy néhány hónappal ezelőtt mennyire máshogy viselkedtek ezeken a foglalkozásokon, most már sokkal "felnőttesebbek" :) Felülnek a székre, úgy várják, hogy kezdődjön a móka. Aztán szépen ülnek az ölemben és hallgatják a történéseket, összeszedik a labdákat és a helyére rakják, megnézegetik a hangszereket és elmehetek a látóterükből, nem szomorodnak el ettől.

A hétvégén volt egy családi nap is nem messze tőlünk, ahová Apát is elcsábítottuk egy ilyen zenés foglalkozásra, hogy Ő se maradjon ki a jóból. :) Persze nem sok apa volt ott, de én nagyon büszkén feszítettem, hogy eljött velünk...és végre lett alkalom, hogy Ő is részt kapjon abból, mi történik egy ilyen foglalkozáson. Persze Szonja bekucorodott az ölébe, aztán nem is igen akart onnan felállni, míg Botond hozzám vackolt oda.