Kiskuktáink

Minden korszaknak megvan a saját heppje.  Most épp ott tartunk, hogy az utánzás
egyre inkább felerősödik. Így a főzés egyre jobb móka. Eddig is szívesen főztek - illetve kolompoltak - velem,  de most már a játék konyhában is egyre többször alkotnak,  hozzák a pohárban illetve fazékban a cuccokat, hogy kóstoljuk meg; és nagyokat kacagnak, amikor szürcsölve vagy nyammogva imitáljuk az elfogyasztását.
Ezen felbuzdulva és mivel Botond már hajnal 5 órától ébren volt és le akartam  kötni, így tegnap almás palacsintát csináltunk Vele,  míg Szonja Apával tévézett. Beleszórta a vaníliás cukrot,  a sütőport,  megkavarta és míg egy pillanatra elfordultam, merőkanállal meríteni próbált a serpenyőbe,  ahogy tőlem látta - csak sajnos 2 cseppet sikerült csak eljuttatni odáig,  a többit végigcsurgatta a főzőlapon. (Még szerencse, hogy ilyen könnyen tisztítható hiper-szuper főzőlapom van és egy mozdulattal letöröltem, mielőtt a pici kezeivel szana-széjjel mancsingolhatta volna :)
Tegnap délben ahogy főztem, Botond megjelent ismét és Szonja is perceken belül ott termett, és már kavarták is a habarást a levesbe. Igaz,  még így egyenlőre kétszer annyi idő elkészülni, de édesek, amilyen odaadással csinálják,  és a világ minden kincséért sem szeretném a lelkesedésüket letörni.
Ma vacsorára melegen gőzölgő kakaós csigát álmodtam meg , egy nagy pohár hideg tejjel. A gyerekkel alvás után házilag készített gyurmával próbáltam alkotni manuális tevékenység gyanánt - inkább csak én alkottam,  ők nézték és pakolászták az alkotásaim -, de kellően lekötötte a figyelmüket, így aztán szaladtak és szabad játék volt utána.
Gondoltam, itt az alkalom,  hogy megcsináljam a csigákat,  mert most úgyis elvannak, és mivel gyorsan kész, vacsi időre pont ki is sül majd.
Épphogy kigondoltam,  elővettem a lisztet,  Botond már ott is ólálkodott körülöttem,  odahúzta a székét és belemászott - ugyanis már kb. 2 hete magától felmászik a székébe. Aztán segített megint beleszórni a hozzávalókat majd elleste,  ahogy nyújtottam a tésztát és megmutatta, hogy Ő is tudja, hogy kell használni a sodrófát.
Igazi kis séf a drágám,  minden fakanalat gondosan lenyalogat,  nem számít hogy habarást,  sima lisztet vagy tésztát kavart vagy kavartam vele.  De a legkedvesebb rész az volt,  mikor leültünk enni és  azzal a huncut mosollyal a szája sarkában evett. Kérdeztem,  hogy ízlik-e Neki, mire bólogatott... mondom,  hogy azért olyan finom,  mert Ő csinálta, erre még huncutabb mosoly és még nagyobb fejbiccentés volt a válasz,  majd odadugta a buksiját az enyémhez.

A sebhelyes arcú 2.

Van még egy esemény amely a napokban történt és eddig nem számoltam be róla.
Emlékeztek még? A sebhelyes arcú 1-re? Ha nem, nézzétek meg a korábbi bejegyzést!
Szonjában már rég óta bújkál a kisördög, és valahogy Apával mindketten tudjuk, hogy bár ő a lány, kevésbé kell majd féltenünk a világtól, mert nagyobb "gazfickó", mint Botond. Arra is számítottam már egy ideje, hogy - kiindulva az Apán lévő hegekből -, fogunk mi balesetire menni... hát eljött az az idő.


Indulni készültünk reggel, már csak a kabátot kellett volna mindenkinek felvenni, míg Szonja addig csetlett-botlott, hogy egy jól irányzott felbukással sikerült lefejelnie a cipős szekrényt, annak is a fogantyúját és annak is a leghegyét. Persze fel is repedt a szemöldöke felett L alakban.
Először csak azt láttuk, hogy folyik a vér, Apa összeszorította én pedig steril mull lappal lefedtem, leokoplast-tal leragasztottam és már mentünk is a kórházba a sürgősségire. Kicsit buci lett a kötés, de a vérzés szépen elállt.
Persze reggel volt, persze akkor volt a reggeli megbeszélés, persze várni kellett. Amíg vártunk minden ital és nasi automatát megnéztünk tüzetesen, végigtapogattuk a gombokat, benyúlkáltak a kisajtókon. Botond nagyfiú módjára felcsücsült a székre is és ott várt ... kb. fél percet, mert aztán dolga volt. Aztán bementünk, lecserélték a kötést, összehúzóval leragasztották és csináltak egy röntgent. Csak a bőr repedt fel, a koponya nem sérült. hála az égnek a szemével se lett semmi, és azóta sem lett óriási mokesza. :)
De töretlen a jókedv, tegnap lecseréltük a kötést, már szépen összeforrott - ha halványan is, de ez a jóságfolt megmarad örökre. De ez már csak ilyen...asszem lesz még erre példa... végül is én is mindig haematoma-s (=lila-zöld foltos, de egészségügyis gyermekeként szakszóval illettük mindig) voltam gyerekkoromban.

Cumivesztés

Nem  friss a történet,  de féltem előbb leírni,  nehogy elkiabáljam. Szóval Botond nem cumizik már.  Úgy történt a nagy eset,  hogy január 8-án az ebéd utáni alvásnál rázta a fejét és nem fogadta el a cumit. (Már előtte napokban is meg éjszaka is volt néha ilyen, de véágül csak elfogadta) Gondoltam,  szokásos sztrájk és majd 5 perc nyafi után meggondolja magát.  Így szépen megpuszikáltam,  betakartam,  és kijöttem a szobából.  Egy ideig még eldödörésztek,  ahogy szoktak, aztán aludt mindenki, ahogy kell.  
Este ismét felajánlottam a cumit, ismét fejrázás volt a válasz. Kb. fél-háromnegyed órás nyűglődés után végül cumi nélkül aludt el.  Másnap már csak negyed órát nyafizott,  azóta meg mintha mi sem történt volna, a cumi közelébe se ment  Teljesen elfelejtettük a cumit nála - eldöntötte hogy elég volt és letette. Persze előtte való nap szereztem be az újabb cumit,  még jó,  hogy lusta voltam aznap lefertőtleníteni... 

Nem így Szonja.  Ők még mindig cummog,  bár  kevesebbet mióta Botond nem,  de elalváshoz mindenképp. És Botondot nem érdekli. Mondjuk ha visszagondolok,  kb.  egy hónapja kezdte el csinálni Botond,  hogy kiszolgálta magát a cumival. Felmászott a kiságyra, kihúzta a fiókot és kivette belőle a cumit. Na most ezt Szonja kb.  másfél hete csinálja.  Hát majd meglátjuk... Pedig az elején Ő nem akarta elfogadni a cumit. 

 A másik nagy hír,  hogy mivel úgy hozta az élet,  hogy egy napot kórházban kellett töltenem,  így abbahagyjuk a szopizást.  Nagyon nehéz döntés volt,  és naponta többször is gondolkodom, hogy helyes döntés volt-e. Két éves koruk körül terveztük abbahagyni,  de most adódott alkalom.  Így is már nehezen megy,  pláne Botondnál,  mert ő jobban ragaszkodik hozzám,  mindig is jobban igényelte a szopit - nem véletlen kelt fel éjszaka is.  15-én reggel szopiztak utoljára, azóta túl vagyunk két esti fél-egy órás síráson,  egy hajnali majdnem 2 órás síráson Botond prezentációjában és és két reggeli fél órás nyafizáson, éa anyapizsi tépkedésen, amiben mind ketten részt vettek . Botondnak nehezebb ez most, mert, se cumi, se cici, ez most összejött... De ezt leszámítva este 8-tól kb. reggel fél 6- 6 óráig alvás van általában. 

A cickóim bedurranva,  az éjszakai két órából 20 percet én is és a melleim is könnyeztek. Pedig még lenne tejcsi bőven, ugyanis a 3. szopi kimaradást követően ping-pong labda nagyságú göbök jelentek meg, amiket próbáltam szétmasszírozni, hidegvizes ruhával borogattam és egy kicsit fejtem épphogy megkönyebbüljek kicsit és így kb. 1,5-2 dl tejcsitől szabadultam meg, de még mindig feszülnek...
Hát itt tartunk most.  A következő nagy projekt a szobatisztaság lesz majd asszem.  Azt még kíváncsian várjuk, hogy alakul majd Szonja és a cumi esete a közeljövőben. Addig is tovább gurulunk a járgányokon...

Kacagások

Különösebb apropója nincs ennek a bejegyzésnek,  csak egyszerűen imádom,  ha kacarásznak ezek a lurkók. Így aztán -miután  kiélveztem - igyekszem is lencsevégre kapni.  Persze sajnos ilyenkorra sokszor már elfogy...
De most sikerült megörökíteni,  ahogy Botond kacag,  amikor szimatolom a kutya bábbal; valamint azt,  amikor Szonja behergeli magát és kis vadmalac módjára támadja Apát.

És hogy "fotótlan" se maradjon a bejegyzés, íme néhány mikulásruhás kép. Mivel mikuláskor sajnos kórházban voltunk, így nem volt mód felvenni; de barátnőmékhez mentünk látogatóba a két ünnep közt és kaptam az alkalmon, rájuk húztam. Mondanom sem kell, nagy sikerük volt :)

             

Babanyelv

Amiről már régóta be szeretnék számolni, az a gyerkőcök beszédfejlődése. Már jó ideje dumálgatnak az Ő kis nyelvükön, de az APA,BABA és a LÁMPA kivételével sok mindent eddig nem érettünk. Aztán megjelent a szókincsükben az INNI és a GYERE. Kb. egy hónapja már érthetően ismételnek utánunk egy pár szót. Ez ott indult, hogy reggeliztünk és sajtot ettünk, mire én mondtam, hogy SAAAAAJT. Aztán Szonja elől elfogyott a sajt, majd egyszer csak megszólalt, hogy SAAAAJT, Botond pedig kisvártatva követte. Azóta a boltban is kimutogatják a pultból, meg a reggelizés során is számtalanszor elhangzik.

Jut eszembe, evés... Szonja új heppje, hogy látva Apátòl, hogy szendvicshez ketcup-öt illetve majonézt eszik, az övére is kér, illetve már ki is szolgálja magát. Például tegnap reggel lemártogatta a tejfölös kenyerével az Apa szendvicséről a ketchup-öt... fincsi, mi?! Azóta 3 naponta veszünk fel kilós sajtot. :)

Visszatérve a beszédhez. Összességében Szonja nagyobb hajlandóságot mutat a számunkra is érthető beszédre, pontosabban formálja a szavakat. Pl. az ANYA teljesen tisztán hangzik a szájából, szokott is kiabálni nekem - persze nem annyiszor hangzik el, mint az APA. Míg Botond inkább csak kérésre mondja, és akkor is inkább NYANYA, amit mond, ha nem épp APA hagyja el a száját helyette.


De egymással remekül elkommunikálnak, bár számunkra érthehetlen. Dédimamiéknál voltunk az ünnepek elett, és letettük őket délutáni pihenésre. Szonja nem akart aludni és ennek hangot is adott, mire Botond mérges hangszínnel mondta Neki, hogy "VAVAVAVBABAVABA" (vagy valami ilyesmit), erre Szonja csendbe lett egy időre, aztán megismétlődött még a párbeszéd egy párszor, mi meg jobbra-balra dőltünk a nevetéstől a konyhában, ahogy hallgattuk.

Szonja amikor "beszél" akkor elmotyog ezt-azt, bár számunkra érthetetlenül, míg Botond inkább hangosabban mondja, "BABABABAVAVAVAVABABABVAVA"-t. Botond viszont szépen mondja, hogy TRAKTOR, és természetesen a kerékre, hogy kereke (inkább csak KEKE), míg az AUTÓt mindketten szokták mondani. MAMA, PAPA, DÉDI is szépen megy már - az ünnepek alatt meg fokozottabban is gyakorolták. :)

Szonja legújabb kedvence pedig az OTT, valamint azt is gyakran mondja, hogy SZIJJJA - asszem ezt tőlem szedte, mert ha jobban belegondolok, gyakran szoktam mondani, ha például felkelnek, vagy napközben odajönnek hozzám. Hát igen, elkezdődött az utánzás, tartják azt a tükröt kőkeményen. Persze ez többnyire kellemes, mert a szeretgetések is egyre inkább kifejeződnek. Szopizás közben szokott például olyat csinálni Szonja, hogy megsimítja az arcom, és közben a a SZERETLEK után szabadon mondja, hogy SZEEEJ, cicásan cincogva. Ma pedig pofira puszit is sikerült kicsalnom mindkettőjüktől.

KÖSZI (csak cumisan sikerült felvenni) és TESSÉK is egyre gyakoribb vendég minálunk. De az elmúlt pár napban megtáltosodtak, mert a korábbiakhoz képest sok új szót is mondtak; SÁL, KETCHUP, ALMA, LÓ, ZEBRA. Tegnap gyalog mentünk a boltba, és Szonja meglátott egy karácsonyfát, mire a kis ujjával mutatott és mondta, hogy FA. Amikor öltözködtünk, mondtam, hogy felvesszük a kabátot, és ügyesen mondták utánam, hogy KABÁT.

Az állathangokik tanulásába fektetett energiám is megtérülni látszik, ugyanis a "Mit mond, milyen hangot ad ki?" kérdésre már mondják az alábbiak hangját: cica (már korábban hallhattátok), boci, kacsa, madár, tyúk, kakas, gólya, oroszlán, béka,egér, kutya (tyapa), hal, csacsi, repülő, autó, óra, vonat, sziréna. Egy párat ezek közül sikerült lencsevégre kapni, a videóban mondom, hogy mit hallunk :)

A tegnapelőtti fürdés is kész röhögés volt, megszületett a LABDA szó Botond szájából - azóta minden nap elmondatom vele párszor :) Jó derülést!

Ja és ez úton is nagyon boldog új esztendőt kívánunk mindannyiótoknak! Álmaitok, s vágyaitok váljanak valóra az új évben, egészség, sikerek és szerencse kísérje napjaitok! Millió puszi és ölelés!