Van még egy esemény amely a napokban történt és eddig nem számoltam be róla.Emlékeztek még? A sebhelyes arcú 1-re? Ha nem, nézzétek meg a korábbi bejegyzést!
Szonjában már rég óta bújkál a kisördög, és valahogy Apával mindketten tudjuk, hogy bár ő a lány, kevésbé kell majd féltenünk a világtól, mert nagyobb "gazfickó", mint Botond. Arra is számítottam már egy ideje, hogy - kiindulva az Apán lévő hegekből -, fogunk mi balesetire menni... hát eljött az az idő.
Indulni készültünk reggel, már csak a kabátot kellett volna mindenkinek felvenni, míg Szonja addig csetlett-botlott, hogy egy jól irányzott felbukással sikerült lefejelnie a cipős szekrényt, annak is a fogantyúját és annak is a leghegyét. Persze fel is repedt a szemöldöke felett L alakban.
Először csak azt láttuk, hogy folyik a vér, Apa összeszorította én pedig steril mull lappal lefedtem, leokoplast-tal leragasztottam és már mentünk is a kórházba a sürgősségire. Kicsit buci lett a kötés, de a vérzés szépen elállt.
Persze reggel volt, persze akkor volt a reggeli megbeszélés, persze várni kellett. Amíg vártunk minden ital és nasi automatát megnéztünk tüzetesen, végigtapogattuk a gombokat, benyúlkáltak a kisajtókon. Botond nagyfiú módjára felcsücsült a székre is és ott várt ... kb. fél percet, mert aztán dolga volt. Aztán bementünk, lecserélték a kötést, összehúzóval leragasztották és csináltak egy röntgent. Csak a bőr repedt fel, a koponya nem sérült. hála az égnek a szemével se lett semmi, és azóta sem lett óriási mokesza. :)
De töretlen a jókedv, tegnap lecseréltük a kötést, már szépen összeforrott - ha halványan is, de ez a jóságfolt megmarad örökre. De ez már csak ilyen...asszem lesz még erre példa... végül is én is mindig haematoma-s (=lila-zöld foltos, de egészségügyis gyermekeként szakszóval illettük mindig) voltam gyerekkoromban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése