Nagy várakozással tekintettünk az idei Karácsonyra, ugyanis azért a tavalyi nem volt még az "igazi" a gyerekek szempontjából. Akkor is készültünk, nagyszoba ajtó bezárva, majd Apa bement, hogy a kamerát bekészítse és levideózzuk, ahogy kinyílik az ajtó és rácsodálkoznak a fára. Na hát ez nem teljesen így történt. Ugyanis amikor kinyílt a nagyszoba ajtó, Ők jobban örültek annak, hogy végre Apa előkerült, mintsem hogy észrevegyék a díszben tündöklő karácsonyfát alatta az ajándékokkal.
Már jó előre előkészítettük a terepet, hogy meglegyen a misztérium de tudják is, hogy mi fog történni. Először is jó fejek voltunk, mert segítettünk az Angyalkának annyiban, hogy megvettük és hazahoztuk a fát - a későbbi magyarázkodások elkerülése érdekében, ezt így gondoltuk ki. De persze ha nem jól viselkednek Karácsonyig, akkor az a galád Angyalka (úgy is értik, hogy Jézuska, de inkább az Angyalkát mondtuk) nem hozza be feldíszítve a fát, hiába hoztuk haza. Az ajó már reggeltől zárva volt, hogy ha jön az Angyalka nehogy megijesszük és elriasszuk, miközben hozza nekünk a szépségesre feldíszített fát és az ajándékokat.
Aztán besötétedett, csinosba öltöztünk, eljött a 17 óra és csengetett az Angyalka. Aztán nyílt az ajtó. na és akkor volt a csodálkozás! Vééééééégreeeeee! Hát persze, hogy egyből teleszaladt a szemem könnyekkel, de talán azért is, mert egy pár percre én is ismét kisgyerek voltam és lélekben újraéltem azt a várakozással teli csodálatot, amit 30 éve éreztem. A következő ámulat a csillagszóró volt. Botond szavain, azóta is kifekszünk, ugyanis a csillagot ugye úgy mondta, hogy KAKA ( a csigára is ezt használta), ebből kifolyólag a csillagszóró KAKASZÓRÓ lett :))) Ezt így Karácsonykor bemondta és fetrengve röhögtünk, meg azóta is... aztán ha gyufás dobozt látott, akkor is azt mondogatta, hogy KAKASZÓRÓ.Az ajándékoknak sikerük volt és ismét működött a "kevesebb sokszor több" filozófia, bőven elég volt az a 4-5, amit kaptak, bár nehéz volt ellenállni a kísértésnek...
Aztán másnap indult a körút, kezdve Sümeggel a Dédinél és Marcsikánál. Másnap szusszantunk, játszottunk egész nap és utána irány haza Borsodba a nagyszülőkhöz, unokatesókhoz.Mivel mostanság kollázs-fertőzést kaptam, így ezeket a képeket csatolom. (Ha valakit érdekel esetleg: végre megtaláltam azokat a programokat, amikkel szívesen dolgozok és ráadásul online elérhetők a neten így nema gépen foglal helyet: Fotor és Pixlr). Otthon is volt ám boldogság, hogy mindenfelé, amerre jártunk hozott valami meglepetést az Angyalka. Persze a kocsi csomagtartója meg egyre csak telt és telt... Apa meg egyre ferdébb szemmel nézett. Aztán hazautazás előtti nap nekiálltam, mindent kipakoltam és csoportosítva, optimális helykihasználtsággal összepakolva készítettem fel a hazaútra. Ez olyan jól sikerült, hogy két kanyarral fel is pakoltunk az autóból :))
A hazaúthoz hozzátartozott, hogy a sors megint borsot tört az orrunk alá, ugyanis hiába raktam a garázsban a szánkót egyre közelebb az ajtóhoz, amíg otthon voltunk nem esett a hó. Erre eljövünk 4 napra és persze, hogy akkor esik Győrben a hó és mindenki teszi fel a szánkózós képet. Na de azért az új évet mégis szánkózással kezdtük, még ha csak annyi esett is, hogy épphogy el tudjuk húzni rajta a szánkót. A lényegen ez mit sem változtatott, ezt is nagyon élvezték.
Na de egy szó erejéig még visszakanyarodva a tavalyi évhez: hazafelé útra megfűztem Apát, hogy menjünk be a Tropicariumba, egy kis videót is csinálktam róla. Már régebben utánaolvastam, meg jókat hallottam róla, és most már őket is egyre inkább érdeklik az ilyen programok. Botond kissé bizalmatlanul kezelte a dolgot, mert mindig hátralépett kettőt attól az akváriumtól, ami előtt éppen állt, ellenben Szonja tátott szájjal bámulta az állatokat, áhítozott, hogy "Aztaa, milyen hatalmas cápa, hatalmas rája!". Úgyhogy ez egy kellően szép befejezése lett a tavalyi évnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése