Ahogy sok minden másban is, a játszásban is nagy változások vannak - bár vannak örök érvényű kedvencek.


Továbbra is kijelenthetjük, hogy igenis vannak dolgok, amik a génekben kódoltak; gondolok itt arra, hogy bár sosem mondtuk vagy adtunk a kezükbe a "lányos" és "fiús" játékokat, mégis Szonja babázik, Botond pedig továbbra is autót tologat. Szonja megöleli és hóna alá csapja a babát vagy mackót, leülteti, dödörög neki,
beülteti a bevásárlókocsiba és elviszi egy körre, nyitogatja a baba szemét, cumit próbál dugni a szájába. Botond ez idő alatt odatérdel az ülőgarnitúra mellé vagy lábujjhegyen pipiskedve az asztalra felteszi az autót, tologatja, forgatja és nézi a kerekét, meg az autót minden szögből.

Még mindig mindenhová felmásznak, bebújnak, beleülnek.
.JPG)

Például legutóbb a játéktároló dobozt kipakolták és ültek egymás mögött benne, fel-felálltak, szemben egymással ültek le; közben játszottak a karnyújtásnyi távolságon belüli játékokkal. Így aztán nagyon örültek az új játék sátornak is, bár ilyen melegben pláne kániukula van benne, de erről tudomást nem véve
ki-be mászkáltak az ajtón, kukucskáltak az tetőablakon. A felmászásban igy egyre ügyesebbek, olyan erő van bennük, hogy nem is gondolná az ember; a kis kezükkel húzzák fel magukat... csak aztán lefelé megy nehezebben; így aztán változatlanul valakin mindig van valahol jóságfolt. :)

A zenélő PDA és okostelefon továbbra is sztár, nincs olyan nap, hogy legalább egyszer ne nyomogatnák pár percig; a dömper is legalább ilyen népszerűségnek örvend - csak úgy pörög a megtett méterek száma napról napra.


Persze a számomra nem olyan jó játékokat nem felejtik el, így aztán hetente minimum 1x sikerül a virágföldet szétszórni a szobában...persze legtöbbször felmosás utánra időzítik ezt. :) Épp Botond volt a legutóbbi elkövető, akit lencsevégre kaptam., de hát nem tudtam Rá haragudni, mert
csuklásimitáslásomra úgy, de úgy tud kacagni... az mindent feledtet.
Most jutottunk el oda is, hogy már tudnak tenni-venni a kiskonyhában és barkácsasztalon, így a nagyszobában berendeztük a
főző-, és barkácsoló sarkot.
Most aztán már mindenki kedvére kavarhat, pakolhat ki-be a konyhaszekrénybe, kalapálhat, szerelhet és segíthet a tesónak is, ha épp ráér. De az autó mégis csak autó, és abból is van most új kedvenc - ennek talán nem törik mjad ki az összes kereke, mint az audinak anno.
Ja és búcsúképként a látvány, ami fogadott, amikor hazajöttem a boltból; Apa Forma1-et nézett, a gyerekek meg játszottak, mint a mellékelt ábra is mutatja. :) Hisz azért gyerek a gyerek, hogy játsszon!

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése