Teszünk-veszünk

Az agyamban már megírtam ezt a blog bejegyzést is, több hete, de sajnos csak most jutottam el oda, hogy "papírra vessem" és összekeresgessem a képeket hozzá. Bár ez többnyire így szokott lenni :)
Először is, itt szeretnénk hangot adni örömünknek, hogy Andi, Bazsi & Bori/BrúszVéjn a nagy kanossza járásba bevettek minket is állomásként és végre újra találkozhattunk, még ha csak pár órácskára is. A gyerekek is élvezték, és Szonja nagyon örült, hogy végül Bazsi többszöri fenyegetése ellenére mégsem vitte el a játékát, amit többször is a kezébe nyomott. :) Gyertek máskor is - bár aggódom, erre megint pár évet várnunk kell :( Addig is sokasodjatok! :D
Szóval ami a gyerekek beszédfejlődését illeti, most az is porondon van. Bár az igazat megvallva mostanában értük el azt a kort, amikor látszatja is van a korábban tanultaknak, illetve tanítottaknak. Például gondolok itt arra, hogy amikor öltözök, már tudják, hogy megyünk le, mennek a cipős szekrényhez és mindenki szedi ki a cipőjét, teszi oda a lábához - persze felhúzni még sajnos nem tudják. A lépcsőn már többnyire fél útig lejönnek, Botond teljesen is sokszor. Amikor a babakocsiba beültetem őket, már fogják a biztonsági övet és teszik össze, ahol be kell kapcsolni. A sapkát bár sokszor leveszik a fejükről, azt próbálják vissza is tenni, illetőleg az innen-onnan megszerzett ruhadarabokkal is ezt csinálják. A minap Szonja az egyik felsőm szerezte meg és vette fel, Botond pedig a melltartómat vette a nyakába majd bújt rajta keresztül.
Tudják, hogy hol van a cumi és odamennek, kihúzzák a fiókot, olykor még ezt-azt meg is szereznek belőle. Tudják, hogy a fiókok olykor meglepetést rejtenek, például így sikerült Apa éjjeli szekrényéből megszerezni a visszazárt chips-es zacsit és azt jól megdézsmálni.
Egyre többet "beszélnek" persze csak az ő kis nyelvükön, de egymás közt jól megbeszélgetik a dolgaikat. Az APA továbbra is a szépen, érthetően tudatosan kimondott szavak egyike (egyetlene? :) ) a BABA mellett, de egyre többször megy már az anyára hasonlító AMMA, bár többnyire így folyik a beszélgetés:
Mi: Mondd, hogy Anya!
Botond: ...
Mi: Mondd, hogy Apa!
Botond: APA
Mi: Mondd, hogy Anya!
Botond: BÖ
Tegnap Szonja állt a tükör előtt illegette-billegette magát és dödörészte hozzá magát látva, hogy BA-BBAAAAA... a kis miszmadam :) Sokszor mondják, azt, hogy KUKU=kukucs, HÁP-HÁP, ha kacsát látnak, illetve GÁ-GÁ; valamint univerzális szavak a DÜTTY, DITTY, KA-KÁÁ. Amiket mondtak már: EGY, DE, HÉ TE, németül ICH, és ismételték utánunk, hogy BÉKA, LÁM-PA, amit rengeteget mutogatnak is a kis ujjukkal és próbálják is kimondani, bár többnyire a hangsúlyozás hasonlít és ÁÁÁÁM-PA lesz belőle. Botond mondta utánunk, hogy EGÉR  (persze a számítógépes egérre, mert továbbra is az az egyik kedvence). Meg a "Kerekecske, gombocska, itt szalad a nyulacska" mondókából Szonja mondja, hogy KEREKE, kis ujjával mutogat a tenyerébe és nevet. De nagyon érdeklődők, mert mutogatnak mindenre és várják, hogy mondjuk a nevüket; míg egyre többet magyaráznak az ő kis babanyelvükön is. A minap séta közben a fa volt a sláger, mondtam FA, mondták BA, és ezt vagy hússzor ismételtük egymás után. Persze a kurjongatás és sikítozás maradt továbbra is - ezt az egész utca hallgatja, ha nyitva vannak az ablakok.
Ügyesen játszanak az ok-okozati összefüggést tanító játékokkal (itt húzod vagy nyomod, vagy hajtod, ott kibújik vagy zenél). Most tartunk a pakolós időszaknál is, de már nem csak kifelé pakolnak, hanem befelé is :) Szonja többnyire kis táskával az alkarján mászkál, és abba amíg csak kicsi hely van benne, mindenfélét belepakol. Botond inkább a dömperbe tesz bele másik járgányokat, majd fel-alá tologatja. Valamint a kis konyha szekrényébe, és a mi fiókjainkba is előszeretettel pakolgatnak. Már legtöbbször, ha kérem őket, a szétszórt játékokat, építőkockákat is segítenek visszadobálni a dobozába - persze csak ha ráérnek és nem épp a sátrat borítják fel...
Kérésre ideadnak, idehoznak dolgokat, persze nem biztos, hogy azonnal ne kérnék vissza :)  Botond rá van gyógyulva a távirányítóra, telefonra, egérre és mivel bármilyen bentre is teszem a komódon, valahogy mindig sikerül a nagylábujja leghegyére állva megszereznie - így inkább azt tanultuk meg, hogy ideadja. Sokszor történik, hogy nagy a csend, ilyenkor lehet tudni, hogy valami történik: virágföldet pakolnak/chipset esznek/egeret vagy laptopot nyomogatnak... vagy a csendet egyszercsak megtöri az, hogy MAGÁTÓL "bekapcsolódik" a tv, mert mire bemegyek a szobába persze senki kezében sincs a távirányító. Rajzolgatni is próbálnak mágneses rajzolótáblán meg zsírkrétával is próbálkoztunk.