Szemet-szemért, fogat fogért... sírást szemfogért

Ami az előzményeket illeti: múlt hétvégén főzőnap volt az Audiban, ahol természetesen - immáron negyedik éve - jelen voltunk. Az első jelenlétünk úgy történt, hogy Attila haza jött és közölte: "Beneveztem a főzőnapra, Te főzöl, 30 főre!"  Mindezt kb. 2-3 évi 2 főre gázon főzéses tapasztalatommal. De nagyon jól sikerült a csülkös bableves fánkkal, bográcsban készítve! :) azóta is mentünk minden évben és főztünk-ettünk. Tavaly is képviseltettük magunkat, de mivel picik voltak a gyerkőcök nem mi főztünk, csak néztünk, sétáltunk, ettünk és füstölődtünk. Az évben teret engedtünk az új energiának, a bevásárlást vállaltuk csak mi be. a menü tárkonyos csirkeragu leves volt kürtős kaláccsal, ami a gyerkőcöknek is nagyon ízlett.

Az idén gondoltuk, végre a játszóházban is tudunk valamit csinálni, amiből összességében az lett, hogy kb. 10 percet ültünk a játszószőnyegen Szonjával, majd felfedezett egy babakocsit, felbuzdult hogy tologatja. én naiv anyuka révén felhúztam a szőnyeg szélén lévő cipőjét, hogy akkor megyünk egy kört a teremben (ahol mellesleg  még számomra is fülsüketítő volt a gyerekkoncert, ha a nézősorból hallgattuk volna) - mire az ott ücsörgő, meg nem mozduló, gyerekekkel nem foglalkozó animátor az "ugye nem baj, ha megyünk egy kört itt?" kérdésemre morcosan rázta a fejét, hogy csak a szőnyegen lehet használni a babkocsit! Kedvem lett volna mondani, hogy ugyanmá de mutassa meg, hogy a kb. 5x4 méteres játszószőnyegen, amin 5 anyuka, 5 gyerek és kb. 30 fajta játék volt szanaszét hogyan hogy a fenében tologassa a gyerek a babakocsit; de ehelyett a gyerek ordítása közepette lefejtettem a babkocsiról a kis kezét és látványosan távoztunk. Teljesen igaza volt Szonjának, ezt más anyuka is megmondta. Botonddal is próbálkoztunk, de ide már nem vittem be, így szabadtéren egy lufihajtogatást és egy ingyen fagylaltozást bevállaltunk, míg Szonja aludt.

Mellesleg ez az idei főzőnap számomra nem volt az igazi (hogy úgy mondjam), mert többnyire arról szólt, hogy a gyerekeket felváltva vagy együtt hurcibáltam, hogy ne legyen nyígás (pláne Botond volt nyűgös és csimpaszkodós). aminek aztán a megfejeléseképpen éjszaka Botond majdnem másfél órát sírt hajnalban, így Őt nyugtatgattam. És amikor elaludt, és rá egy órára én is elaludtam volna, Szonja sikított fel.

Reggel bár nem feltételeztem semmi változást, azért körbenéztem a szájukban. Botond egy fenti szemfogat növesztett, míg Szonja alul a két kis kisegér foga mellett egy-egy metssző fogat. Hát ez volt az oka a megelőző két nap nyűgnek. Nem számítottam ilyen hamar a szemfogra, azt mondják, az nagyon faj, és szegény Botondot meg amúgy is nagyon megviseli ez a fogzás. 

A főzőnap előtti napokon többször be-belázasodott Botond, de semmilyen más tünete nem volt, még a hangulata is teljesen rendben volt - lehet hogy ez is ennek volt betudható. 

Lényeg, a lényeg.most már mindenki rendben van... egyelőre!