A kanál alkalmazása már megy egy ideje nálunk, bár ez az elején inkább csak "figyelemelterelés" volt számukra. Valahol olvastam, hogy a gyerekek ez elején sokszor unatkoznak evés közben, és ezért nem akarnak enni. Ezért kapták meg a kanalat, amivel ilyenkor elvoltak, amíg én pakoltam a kis szájukba az ebédet.
Mondjuk nem panaszkodom, mert egy pár alkalomtól eltekintve, ami a fogzási időszakban volt, nem volt gondom azzal, hogy nem esznek. Mondjuk nap közben nem szoktunk nassolni, én hevesen ellenzem a kekszezést, kuki evést, meg ilyeneket. Babakocsiban út közben sem eszünk, kizárólag tölcsért ha én fagyizok. Mindenkinek megvan a heppje a gyereknevelésben is, nekem ez az egyik. de cserébe elmondhatom, hogy délben ketten megesznek annyi főzeléket, amit én egyedül, sőt az utóbbi időben nőtt is ez az adag. Szóval a kanalazással sikerült oda eljutnunk, hogy már több, mint az ennivaló felét egyedül bekanalazzák, a végén segítek én és átavanzsálunk a két kétkezesből egy hatkezesbe :) De tekintsétek meg saját szemetekkel is, ahogy Szonja kanalazik és ahogy Botond eszeget huncutkodás közepette. Ez változatlan: Szonja a hasát jobban szereti, Botond meg inkább dödrög :)
Ez a kanalazás dolog is a valamit valamiért alapon megy: kanalaznak, viszont azóta jobban pürésítem megint a főzelékeket. De így megeszik legalább egyedül és bár többnyire nekem két-három kanálnál többet nem sikerül velük együtt ebédelnem, de az evést mint szocializációs tevékenységet tanuljuk :) Ezért van az is, hogy a kis asztalnál is kis széknél evést ismét etetőszékre cseréltük. Viszont reggelizni már tudunk együtt, és boldogan elmondhatom, hogy családi közös vacsorák vannak, amikor körbeüljük az asztalt és együtt eszünk. 
Vacsorára meg reggelire persze szó nélkül megeszik a darabos kaját, ezzel-azzal töltött péksütit egészben is oda lehet adni nekik, elmajszolják. Persze azért továbbra is Szonja inkább kenyeret eszik, míg Botond inkább felvágottat - így az evés vége felé közeledve mindig tányért cserélünk...
És hogy érezzétek milyen bevállalós is vagyok, céklás krumplit is ettek már saját kanállal, mint a képek is tanúskodnak róla. A joghurtos gabonapehelytől cifrábban szoktak kinézni, mert azt egy idő után kézzel is pakolják, ha már a kanalazásba belefáradtak. De összességében elégedett vagyok, mert eddig háromszor kellett csak ruhát cserélni evés után - az is az én hibám volt, mert pl. ma hígra sikerült kicsit a kelkáposzta főzelék.
Apropó fogzási időszak -ha már említettem- mára fejenként az előírt tizenhatból 14 tejfoggal büszkélkedhetünk, mivel nagy kínok és sikítások árán a felső szemfogak is kidugták a hegyüket, bár a további kinövesztésükkel még küzdenek szegénykéim, így mostanság gyakran nézem a holdat az égen éjszakánként... nagyon szép, de kibírnám a látványa nélkül! Íme a mostani fogtérképünk:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése