A sebhelyes arcú

Ugye-ugye hogy beindult a blog az elmúlt pár napban? Hát hiába, agyban azért már megírtam ezeket a bejegyzéseket, csak nem jutottam el addig, hogy begépeljem, de a többi dolgaim lerendeztem gyorsan, és most ennek a pár napja van, amikor itt is megpróbálom magam beérni. Persze így is vannak dolgok, amik mára már okafogyottá váltak, de nem gond, mert van helyettük más...

Botond, amikor megszületett már mindenki az első kép láttán is azt mondta: "Tiszta apja!". Ez egyre több mindenben kezdett/kezd beigazolódni.
Az biztos, hogy kinézetre Rá hasonlít (bár az igazat megvallva én nem Attilát látom benne, hanem őt látom). Az ördög a részletekben rejtőzik, ugye?! Igen, ugyanis a szeme vágása, a szemöldöke íve tisztára Apjáé, a mérges nézése is egyértelműen; meg az akaratossága is kísérteties hasonlóságot mutat. No és persze deréktól lefelé is egyértelműen rá hasonlít, de csak formára, méretre NEM! :) (ez volt itt a kis pajzánság helye).
Persze azért hozzátenném, gyerekkoromban - én is emlékszem - a térdem és a könyököm nekem is többnyire plezúros volt, úgyhogy ez a sérülési "hajlam" duplázódott a gyerekeinkben.
No de azt nem gondoltam komolyan, amikor mondtam Attilának, hogy: "Ha olyan jó gyerekek lesznek, mint Te voltál, Te jársz velük majd a balesetire!". Erre tessék, mostanság már nincs olyan hét, hogy valamelyik gyereken valahol ne lenne valamilyen külsérelmi nyom.... többnyire Botondon.
Kezdődött ez anno a harapdálásokkal, amikor lila fognyomosak voltunk.
Ezek a harapásnyomok a legkülönbözőbb helyeken tűntek fel: arcon, kézen, ujjon, háton, combon... Történt egyszer, hogy mentünk oltásra és a doktornéni oltás előtt elővigyázatosságból végigvizsgálta a gyereket, és hosszasan nézegette, tapogatta a gyereken lévő foltot, aztán pironkodva megszólaltam, hogy a tesó megharapta... kicsit ciki volt.
Aztán, ahogy elkezdtek járni, jöttek az egyéb jellegű sebesülések is: színváltós hematóma foltok, bőrhorzsolások, karmolás, körömbeszakadás, szájfelharapás...de eddig hála az égnek sebészet nélkül megúsztuk! Reméljük, ez sokáig így is marad! :)
Persze többnyire sikerül úgy időzíteni a dolgot, hogy családi fényképezkedés is legyen; pl. Szonja névnapján lila folttal a homlokán :) De persze nem is mindegyikről készül már fotó... például combikán és térden is akad most is egy pár darab...

A legutóbbi sebesülés a gumicsizmás szaladás és megbotlás eredménye Botond arcán (kb. 2 napja gyógyult be a legutóbbi horzsolás nyoma) - nem utolsó a világfájdalom az arcán, amit a fénykép készítésekor bevágott. Persze annak is tudhatók be ezek a nyomok, hogy utánozhatatlanul esnek úgy el, hogy a kis kezüket nemhogy nem teszik ki maguk elé, de szigorúan maguk alá teszik és így nagyobbat lehet pofira esni :( ... no de ezt is megtanulják majd egyszercsak. Inkább sok apró esés, mint egy nagyon nagy!