A napjaim rohannak, és kihasználva a nyár utolsó napsugarait, ha épp nem zuhog az eső irány sétálni. Azért is vagyok már ilyen merész, mert már nem kizárólag cipeléssel van esélyem le-, illetve feljuttatni a gyerekeket az emeletről. Már jó ideje mennek ugye (kb. 1 éves koruktól), de azért a lépcsőzés az más. Legalább is a magasföldszintes harmadik emeletről igen. Már jó ideje érdekelte őket a dolog, meg lépcsőztek is, de az nem igazán ment, hogy a három emeletet bevállaljam velük. A derekam meg hát na valljuk be finoman szólva sz@r :( ... de hálát adok érte, hogy a várandósságom alatt és még el nem indultak elég jól bírta a sérvem - valószínűleg a súlygyarapodásuk is kb. ekkorra érte el a számomra kritikus határt (kb.20kg).
Lényeg a lényeg, már hónapok óta a krémezés, TENS készülék és masszázs sem segít, konstans derék-, és hátfájással küzdök. De mindez eltörpül a mellett a jó hír mellett, hogy mostanság esélyesek vagyunk a délelőtti sétákra, még ha felfelé olykor a nadrág térdét és a tiszta kis kezeket is be kell áldozni egy négykézlábas lépcsőmászást beiktatva. De ebből is ki lehet jönni pozitívan: már a kézmosás is elég jól megy, azon nagyon jókat kacagtak az elején, amikor a szappanos kezüket egymáshoz sikáltam, most meg már ha beszappanozom, ők is csinálják; de az összesből a számukra legjobb rész, amikor végre megnyitjuk a csapot és lehet vizezni. Egy gondolat erejéig visszatérve a lépcsőzésre; egy hét után azon kaptam magam, hogy Szonja felfelé menet, egyedül, állva a korlátba kapaszkodva ment felfelé a lépcsőn. De ha végképp nem megy a dolog, akkor sós zsákként hónom alá kapva őket felviszem őket, közben mókázva - így nekem és nekik is könyebben megy... aztán összeroskadok az előszobába érve! :)A lépcsőzés kapcsán ismét megerősítést nyert az a dolog, hogy milyen máshogy fejlődnek. Legtöbbször eddig ez úgy zajlott, hogy Botond valamit megcsinált vagy el kezdett ügyesebben csinálni, majd Szonja egyszer csak lekörözte; szóval váltogatják egymást, mikor ki az ügyesebb - ez mondható ez a mozgásfejlődésre, lépcsőzésre és evésre is.
Az időhiányt indokolja továbbá, hogy most már nagyjából beállt a "délelőtt nem alszunk napirend", így naponta 2 óra van, amikor nyugi van, ilyenkor meg többnyire olyan dolgot csinálok, amivel haladni akarok, de nem tudok, ha ébren vannak (pl. szekrényben pakolás, felmosás, vasalás, vegyszeres tisztítás, erkély rendbetétel, stb. ). Most kb úgy néznek kia napjaink, hogy 6-8 között valamikor van keláés reggel (ez a fogfájástól, frontoktól függ), utána reggeli 8-9 körül; aztán ha jó az idő séta. Fél 12-12 körül ebédelünk, aztán jön a szundítás kb. 14-ig. Utána megint séta és 17 körül jövünk haza, és uzsonna van, aztán 19 körül vacsi és este fél 8 körül fürdés, így 20 körül ágyban vannak és kb. 15 percen belül mélyen szuszog és alszik mindenki :) (Kicsit félve írtam ezt le, mert tényleg igaz, hogy amint az ember elújságolja, hogy valami beállt egy üzemmenetre, akkor az hamarosan változik....)És végül egy gondolat: A gyermekek mind angyalok! ... legalább is ha alszanak, tuti...! :)
Imádom Őket! És ha ébren vannak és beléjük bújik a kisördög akkor is, mert olyan huncutok olyankor!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése