Maszatolunk

Már jó rég megvettem a gyerekeknek a hajlított nyelű evőeszközöket, mondván sosem lehet elég hamar elkezdeni. Az elején nagyon jó szolgálatot tettek, bár nem evésre használták, de ha már kezdték unni az evést, nagyon jól elszórakoztatták magukat vele. Aztán miután az etetőszékes evésről kb. egy éves korukban áttértünk a kisszéken, kis asztalnál evésre, nem vettem elő a kanalakat - mert ez eleve nehezített pálya volt, hogy ne álljanak fel és szökjenek meg evés közben. Aztán a minap észre vettem, hogy érdekli őket a kanál, és azt ügyesen meg is fogják; Botond rámarkol,míg Szonja - hűen önmagához - inkább csak két-három ujjal a végét fogja. Úgyhogy elkezdtük a "négykezes" evést, ami nálunk hatkezessé avanzsált; és ezzel együtt kezdetét vette a maszatolás is...

Hála a "jó" időnek, többnyire egy szál pelenkában vannak itthon, így nem ruhák tömkelegét kell mosnom, csak kvázi a gyerekeket tetőtől talpig... no és persze a talpukat is alaposan, mert amint egy falat leesik a földre, azt azonnal szét kell tapicskolni a lábukkal :), aztán pedig miután lerakom őket aludni jöhet az asztal, a székek és a konyha csempe és járólap. De ez már csak ilyen... lényeg, hogy próbálkoznak és a lelkesedésüket nem akarom letörni... (vagyis a türelmem egyelőre még több, mint a bosszúság és meló, amit a maszatolás okoz).
Az evés tekintetében nem csak ez változott. Kb. egy hónapja nem turmixolom a gyümölcsöket, hanem kockázom nekik - amivel eddig azért is nem próbálkoztam, mert egyrészt nem voltak rágófogaik - és saját magamon tesztelve frontális fogakkal elég nehéz szétrágni a nagy darabokat -; másrészt még a rágás úgy-ahogy ment, de inkább nyeltek, aztán meg jött a fulladozás :(, abból pedig nem kértem. Szóval most hogy már kinövesztették nagy kínok közt a rágófogacskákat, már érdemben dolgoznak is velük.
Kb egy hete az asztalon hagyott uborkáért folytatott expedíciót Botond és pár perc lábujjhegyen pipiskedés után végül megszerezte, majd boldogan körberágta; miután megunta Szonja is követte példáját. Szonja pedig az asztalon zacsiban lévő almás táskát szerezte meg, kicsomagolta és nekilátott. Ezen felbuzdulva a reggeli és vacsi tekintetében is nagyobb darab kenyereket, péksütiket kapnak egyben és már ügyesen harapják.
Az igazat megvallva ennek jobban örülünk, mintha egymást harapják, mert az továbbra is túl jól megy; változatlanul fognyomosak felváltva - még mindig ez az erőfitogtatás jele és a másik meggyőzésének eszköze. De hát "kire ütött ez a gyerek?" - én voltam ilyen harapós kiskoromban. :)
Amúgy a főétkezések alkalmával már az esetek túlnyomó részében azt eszik, amit magunknak főzök, hacsak nem olajos tömény kaja; mert akkor külön menüt kapnak - persze akkor is meg kell kóstolniuk legalább, amit mi eszünk, hiába laktak már jól a saját ebédből. De ez így van rendjén, hisz a másiké mindig jobban esik. Még Botond nem is annyira haspók, de Szonja bármennyit is evett ki tudja nézni az ember szájából a falatot :)
Ilyen idős korban szoktam már hallani, hogy ezt meg azt nem szereti a gyerek, hála az égnek - és gyorsan le is kopogom - náluk egyelőre ilyet nem tapasztaltam. Mind gyümölcs, mind étel tekintetében megesznek mindent. Inkább csak bizonyos élelmiszerek konzisztenciájával van bajuk, de csak ha kézzel eszik; például a főtt tojás, tojásrántotta, málna. Ezeket szétmorzsolják a kis ujjaikkal, viszont ha én adom villával, vagy bele van keverve az ételbe, úgy szó nélkül megeszik.
A napirend az evés tekintetében változatlan, keléskor szopi, 8 - fél 9 körül reggelire kenyérke feltéttel vagy péksüti, néha 10 körül gyümi (ha nagyon korán kelnek és korán reggelizünk), fél 12-12 körül ebédre főzelék, délutáni alvás után szopi 14-15 óra körül, du. 5 körül uzsonnára gyümi, du fél 7 - 7 körül esetleg vacsira kenyérke, aztán fürdés után jó éjt szopi 8-kor. Valamint többnyire éjszaka is bejátszik 1-1 szopi; Botond általában éjfél körül ébred fel, Szonja már többnyire végigalussza az éjszakát és inkább hajnal 5 körül éhezik meg. Így állunk most.