Cumibetyárok

Én sosem akartam, hogy cumizzanak a gyerekeim; de ezt feladtam. 

Amikor 1-2 hónaposak voltak, és kezdődött a pocakfájás, mondta a védőnéni, hogy próbáljuk meg, hátha az is segít. 

Hát még bedugni nem is volt olyan nehéz - vagy ha igen, az édeskömény szirup segített - a szájukba, de hogy benn is maradjon, az már nehezebb történetnek bizonyult, folyton ki kellett támasztani, hogy ne essen ki.erre a morzsolókendő bizonyult a legjobb megoldásnak.

Hát még bedugni nem is volt olyan nehéz - vagy ha igen, az édeskömény szirup segített - a szájukba, de hogy benn is maradjon, az már nehezebb történetnek bizonyult, folyton ki kellett támasztani, hogy ne essen ki.erre a morzsolókendő bizonyult a legjobb megoldásnak.

Na hát ez a cumi az egyik olyan téma, amiről aztán mindenfélét hallani, hogy például a gyereket a cumiról könnyebb leszoktatni mint az ujjáról. Tény és való, hogy az első egy évben sokat segített azért a cumi a szoptatásoknál, amíg valakinek sorba kellett állnia :) Lényeg a lényeg, hogy napközben kerüljük a cumit, és esetleg csak alváshoz kapják meg - bár sokszor már alvás közben kiköpik (pláne Botond); ha pedig sétálunk, babakocsiban cumi nélkül is elalszanak.

Pár hónaposan sokat kuncogtunk, hogy mekkora volt a cumi abban a pici szájukban. Aztán kb. 4 hónaposan, már kiszedték a cumit a szájukból, de csak kb. 5 hónaposan sikerült visszatenni :)
Innentől fogva a cuminak számos alkalmazási módját fejlesztették ki: fordítva érdekesebb bekapni, meg elfordítva viccesebb szipákolni, oldalra csapva szivarozni vele; de kalapálni is nagyon jól lehet vele.

Ahhoz képest, hogy az elején Botond volt inkább cumizósabb, most már inkább Szonjára jellemző a cumiragaszkodás. No meg aztán a cumik is csak úgy vándorolnak szájról-szájra, csereberélődnek egymás közt, olykor eltűnnek, majd az egyik gyerek szájában feltűnnek...de hogy a kettő közt eltelt időben hová dugták, azt csak ők tudják...