Ez valami döbbenet. Tényleg igaz, hogy a természet ereje hatalmas, és ha a víz jön, azt megállítani.... nem is hagyott nyugodni a lalkiismeretz és vasárnap reggel már a Plázában önkéteskedtem, szendvicseket készítettünk a Győrújfalun védekezőknek. Még jó, hogy 3.emeleten lakunk... :)
De a gyerekek adta műsort jobban élveztük: fel-alá mászkáltak a kis járgányaikat tologatva a Széchenyi téren, sok járókelő csodálatára. Szonja a babkocsival, olykor meg-meg igazítva benne a babát, - ami ki-kiborult az őrült tempótól -, Botond a nyusztimotorral, azt olykor hátrahagyva, gyors léptekkel a szökőkút irányába vette az utat. Szonját is érdekelte a szökőkút, de ő inkább csak állt és topogott, néha hátrált picit, amikor nagyobbat lövellt a víz. Aztán szomorúan, némi hiszti kíséretében visszacsücsültek a babakocsiba, ebédeltünk egy finomat, majd tűztünk haza.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése