Uszi

3 hónapos korukban vittük őket először usziba, mert akkortól lehetett. Az elején csak pislogtak nagyokat, ahogy hónuk alatt fogva fel-alá hoztuk-vittük őket a vízben, meg háton fekve lebegtek. Aztán merültünk is, ami első látásra rémisztőnek tűnt, de a víz alatti felvételek alapján, inkább mi voltunk megrémülve.

7 hónaposan aztán minden alkalommal egyre többet merültek, háton "úsztak", és egyre jobban élvezték a vizet is. Sajnos mivel szombat délelőttönként van az uszi, nem sikerült kellően gyakran menni - vagy a mi elfoglaltságunk miatt, vagy mert a szundítás pont úgy jött ki, így kb. havi egy alkalomra redukálódott a jelenlétünk.

Aztán kb. 2 hónapja nagyobb korcsoportba mentünk át, itt már komolyabb feladatok vannak.  Természetesen a délelőtti alvás itt is bekavar kissé, pláne Botondnál, mert Ő korábban kel, így hamarabb fárad, így aztán nem igazán díjazza a pocsolást - vagy az én, vagy az Apa nyakában csüng és kapaszkodik, de úgy, hogy tartani sem kell.

Szonja viszont igen elemében volt és ügyesen végigcsinálta a feladatokat legutóbb, ügyes már a fejese, szépen merül, élvezi, ha dobáljuk. Botond a végére kezdett kicsit oldódni, akkor már apa tudott kicsit játszani Vele.