Egészségügyi körút

Bocsánat, de ez egy kissé megkésett bejegyzés, de azért megteszem....csak mert most van épp időm...

Három hete pénteken nálunk járt a védőnéni, mert meghívtuk családlátogatásra - hát ez már csak így megy, mert a viszonyunk a védőnénivel jobb, mint az átlag. Szívesen találkozunk és beszélgetünk, és nem csak ha az elő van írva. No meg hát jobb szeretem, ha itthon, a saját közegükben látja őket, így többet mutatnak a "tudományukból" is; nem csak csücsülnek a babakocsiban és néznek ki belőle. És amíg alszanak, mi is meg tudjuk beszélgetni a dolgainkat, a kérdéseimre választ kapok.
Vicces, hogy mióta nyilvánosan is leírtam, hogy aggályaim voltak/vannak olykor, hogy mindent megteszek-e a gyermekeink fejlődéséért, azóta az élet mindig olyan helyzetbe sodor, hogy pozitív megerősítést kapok a családtagokon kívül más emberektől is.
Így történt ez a látogatás során is. Mutogattam a gyerekekről videókat, mert hát ugye nem mindent sikerül produkáltatni ilyenkor a gyerekekkel - sőt általában ilyenkor még azt sem csinálják, amit máskor amúgy kérés nélkül is szoktak :)
A gyors videós prezentáció során gyorsan bezsebeltem jó pár mosolyt, dicséretet, elámulást és elképedést például azért:
- hogy már egyedül esznek kanállal, holott a 2 éves státuszon szokták megkérdezni, hogy próbálkozik-e a gyerek ezzel,
- hogy milyen ügyesen mutogatja Szonja a szemét, orrát, fülét;
- amilyen ügyesen rakják a formabedobót;
- ahogy a formaillesztőt is ki tudja rakni Szonja, holott azt jóval később szokták csak a gyerekek.
És azt még nem is látta:
- hogy azóta már azzal is próbálkoznak, hogy a feldarabolt gyümölcsöt villára szúrják,
- valamint ahogy Botond a nyakába teszi az előkét,
- ahogy Botond összepakolja a dobozba a duplo-t és a dobozt a helyére cipeli -. mert rend a lelke mindennek!

Ezt követően a héten kedden elmentünk a körzeti doktornénihez, ugyanis Szonjának lassan már egy hónapja valami piros van a kis szemén, ami árpa gyanús - szerintem belekaphatott a nagy testrész mutogatás közepette. Csepegtettünk, de hol jobb volt, hol visszajött, így biztos, ami biztos szemészetre küldött inkább minket. Na az tortúra volt, ami eztán jött, címszavakban: loholás a szakrendelőbe, babakocsi betuszkolás a liftbe (épphogy be tudtam gyömickölni, liftben felirat az alábbi (a pontosság igénye nélkül): "Ha a tolókocsival nem fér be a liftbe, szóljon kollégánknak, vagy hívja a 96/xxx-xxx telefonszámot" KAFA - ez ám az akadálymentesítés egy szakrendelésben!!!!!, aztán a 2.emeleten közölték, ma már nincsenek, menjek az elsőre. Ekkor már nem vállaltam be a liftet, így két keréken döcögtettem le a babakocsit 1,5 emeletet, aztán segítettek. Mire ott közölték, reggel jöjjek vissza, 7-től adnak sorszámot. KAFA.
No mindegy, ma reggel visszamentünk (persze tegnap már 5-kor ébren voltak, ma negyed 7 után keltek), és kb. egy rápillantás után újabb szemcseppet írtak fel. Azért voltunk csak benn kb. 5 percet, mert a doktornéni győzködte Szonját, hogy mondjon neki valamit. Végül én győztem meg, hogy dobjon egy puszit, és utána távoztunk. Hazafelé gyors gyógyszertározás, aztán irány Kerekíteni. Bár ismét ölben csücsüléssel indítottunk, félidőre Szonja annyira feloldódott; hogy odament és a Zsuzsi néni ölébe ült játszani.
De most így kb. két hét távlatából egy úttal beszámolhatok arról is, hogy végre rendbejött a kis szeme Szonjának - bevált a csepp hála az égnek! :)