Cumivesztés 2.0

Amiről még elmulasztottam ez idáig beszámolni, hogy Szonja sem cumizik már jó ideje. Botond után 2 hónappal, ez év március elején úgy esett a nagy eset, hogy már épp agyaltam, hogy is fogjuk leszoktatni a cumiról, és Apával megegyeztünk, hogy legkésőbb a nyuszi elviszi. Míg aztán egyik esete.....

..... az történt, hogy lefekvéskor én leültem mesét olvasni, Apa meg kutató útra indult, de nem találta a cumit. Nálunk a cuminak mindig is a pelenkázó fiókjában volt a helye és oda is kellett vissza tenni, oda is tették vissza. De aznap valahová elgórta Szonja mind a kettőt (mert mindig volt egy biztonsági cumi is). Mondtam neki, hogy mondja meg, hová tette, akkor megkapja, de így nem tudjuk odaadni, mert nem találjuk. Nyafizott kicsit, mire ezt még vagy háromszor elmondtam, aztán lefeküdt az ágyában, én meg aznap jó sokáig meséltem, hogy álomba szenderüljön. Nem is volt gond, ügyesen elaludt. Aztán persze azonnal rátaláltam a cumira, de el is raktuk, hogy addig nem kínálgatjuk, amíg nem keresi és nem hiányzik nagyon. Másnap párszor kinyitotta a pelenkázó fiókját, de látta nincs ott semmi, és nem forszírozta a dolgot, én meg meg sem említettem. Ebéd után egy zokszó nélkül elaludt anélkül, aznap este még kicsit nehezebben aludt el, de a következő napi pár fiókhúzogatástól eltekintve nyoma sincs már, hogy anno cumizott. Hát ilyen ügyes volt a mi pici lányunk is!