Na akkor egy kis ízelítő:
Először is Szonja egy-két szavának evolúciója: MaMAusz => mamusz, kamiNYon => kamion, és ami még nem fejlődött ki: USZI=nyuszi, CIGA=csiga, CSIJJAG=csillag. Hogy miket mond, azt el sem kezdem felsorolni, mert szinte már mindent ismétel és magától is használja a szavakat. :)Botond szókincse az érdeklődési körére korlátozódik, így többnyire csak az AUTÓ, EGÉR, GÖRGŐ, ENNI, INNI, EBÉD, AJTÓ szavakat használja érthetően, és tegnapi nappal jelentem a (telefon) TÖLTŐ is bekerült a csokorba. Inkább azonos alakú szavakat használ multifunkciós jelentéssel: KAKA=kaka/csiga/sapka/kölesgolyó, KEKE=csillag/kérem, BÖ=gomb/gömb/busz. És íme az egyediek, amikkel bővült az eddigi szókincse: KAKO=traktor, EFEFE=elefánt, FEFE=lufi, TETE=Szonja vagy Tesó, nem tudom melyik. Ő általában reggel táltosodik meg, amikor Apa elmegy dolgozni, Szonja még alszik, és felkel hogy hozzám bújjon, aztán kér egy kakaót (KÓKÓ) és felsorolja a repertoárt.
Szonja nagyon sok mindent mond, meg is lepődök olykor-olykor, hogy miket. Például vége lett a mesének a tévében, erre megszólalt: VÉGE, KUTA (kutya) ELMENT; vagy mesét néznek és mondja az állatok vagy szereplők neveit, meg hogy mit csinálnak. De íme a kedvenc HEPEHUPA videónézés, ami remekül prezentálja, hogy ki mennyire kommunikatív.És ami mindkettőjüknek nagyon jól megy: ANANÁSZ (végre van, amit videóval is tudok prezentálni - mert persze ha fel akarom venni, sosem produkálják! :) Na és még egy, amit magától kezdett el csinálni Botond, Szonja meg leutánozta: ahogy a kakukk kakukkol. Ja! És a "Hány éves vagy?" kérdésre kórusban mondják, hogy "(K)ETTŐ", mutatva a kis ujjukkal is.
Tegnap aranyos szitu volt: egy néni odajött hozzánk a boltba, kérdezte mennyi idősek - megmondták - majd, hogy hogy hívják őket. Erre az alábbi párbeszéd zajlott köztünk pici lányommal:
-Hogy hívnak, mondd meg a néninek!-SZÓNJA.
-És a tesót?
-TESÓ :D
-Jó, jó, de mi a neve?
-TOTOND
Kihúztam magam, milyen kis okos, ügyes :) Néni távozott nagy mosollyal az arcán, Szonja pedig mondta: NÉNI ELMENT. Ugyanis sokszor már mondatokat is mond: Kutya ugat. Apa alszik. Botond elment, sír.
Amikor még kézen fogva kellett vezetni őket - most már nem, mert kapaszkodás nélkül is csak úgy szedik a kis lábaikat - a lépcsőn, mindig azzal ütöttük el az időt, hogy számoltam a lépcsőfokokat. Nagyon megszenvedtük az elmúlt hetek frontátvonulásait, így esténként nyűgösek voltak - az esti nyafi orvoslására kitaláltam, hogy mese után, mielőtt kijövök a szobából megszámoljuk a plafonra ragasztott foszforeszkáló csillagokat. És képzeljétek, gyakran már tízig is elszámolnak, még ha olykor meg-meg akadnak is :)Büszke vagyok! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése