Ovi

Április 23-án voltunk beiratkozni az oviba, mert mint korábban írtam, ahhoz hogy oviba tudjanak menni, amint betöltik a 3. életévüket, most kellett "előfelvételizni". Már-már közhelyként hangzik,"hogy rohan az idő", és tényleg...épp csak megszülettek és a minap meg megérkezett a levél arról, hogy felvették őket az oviba...
És ismét egy közhely: "Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond!" Amíg kicsi olyanokon aggódik az ember, hogy eléggé vagy túl öltöztette-e, aztán az ovi kapcsán már az azzal kapcsolatos döntés befolyásolja a gyerek további életét, pályaválasztását.
És akkor jelen esetre vetítve a közhelyet: Attilával nagyon egyet értettünk abban, hogy a kis korban induló nyelvtanuláshoz mind a ketten ragaszkodunk, ami pedig a sportolást illeti, lehet majd válogatniuk a gyerekeknek. (Nem valószínű, hogy unszolni kell őket, most sem kell bíztatni őket a mozgásra.)
Szóval az oviban, ahová körzetileg tartozunk van német csoport is, ezt szemeltük ki. Nem részletezném nagyon a köröket, amiket futottam, de lényeg a lényeg, hogy a vegyes korosztályú csoport és a születési idejük igencsak megbonyolítja a bekerülést. Május végéig van az oviban rendes tanév, utána összevont csoportok, váltott óvónővel - így gyakorlatilag mire március végétől beszoknának, onnantól borulna minden.Ráadásul augusztusban 1 hónap leállás; így úgy néz ki, hogy csak szeptembertől kezdik majd az ovit, viszont szinte garantált, hogy a vágyva-vágyott német csoportban. :) Jujj, el sem hiszem, könnyet csal a szemembe, ha belegondolok... pedig csak nem rég születtek, és milyen picik voltak. És a születés utáni éjszaka nem is igen tudtam aludni, mert csak gyönyörködtem bennük és másnap beállt a nyakam, mert egész nap csak szoptattam őket és néztem, ahogy hamiznak vagy alszanak az ölemben.
Sajnos-nem sajnos, nem is tudom, de kezdenek eltűnni a babás mivoltra utaló jeleik is... az arányaik már kisgyerekesek; beszélnek,illetve tudatják egyértelműen, mit szeretnének; a mozgásuk összerendezett...
Bár korábban is így nyilatkoztunk, de ez csak megerősíti, hogy örülnénk egy pici babának a háznál...majd meglátjuk, az élet mit gondol erről :)