Nem vesztünk ám el!

Igen, tudom...ősidők óta nem írtam....és az embernek arra van ideje, amire szakít. Igaz. A jó idő napról napra kicsábít minket a szabadba, emellett igyekszem a napi munkát is rendezni...és ez többnyire kitölti a napjaim, este meg jólesik dögleni a tv előtt.
Persze azóta rengeteg minden történt, úgyhogy készüljetek, indul a blog dömping!!! De most hogy ide ültem, hogy írjak, egy épkézláb gondolatom sincs... :(

Először is a legfrissebb élményünkről számolnék be. A Nagytalálkozás. Apukám volt egyetemi társaihoz fűződő 37 éves barátság eredénye volt a húsvéti gyönyörű hétvégénk. Az egyetem óta minden évben kisebb-nagyobb létszámban összejön a nagy csapat és az idén húsvétra a 3. generáció együttes felvonultatását terveztük be, így aztán egy cirka 40 fős társaság rittyent össze egy laza három napra.
Volt ott minden: kenyér-, és kalács sütés, tojásfestés, kapuszerelés, nyuszifészek rakás, éneklés, limbózás, tánccal egybekötött aerobik, kareoke, locsolás, nem alvás. A gyerekeknek is volt ereszd el a hajam... korán reggeltől rohangáltak az udvaron, az állatokat nézték, nyuszifészket vadásztak, motoroztak, tologattak valami járművet, csúszdáztak, kergetőztek. Persze nasi is volt, így többnyire az ebéd csak turkálás volt... de hát nekik is jár a "hurrá kiruccanunk" feeling.
Ami a motorozást illeti elkároltuk az első cipőnket, melyből konkrétan kifigyelt Botond lábujja - mert persze a már kinőtt nyuszimotorra rácuppant, amiről jócskán csak lelóg a lába....de ennyi bőven belefért. Se egy horzsolás, se semmi... meg is lepődtem! De inkább a cipő, mint a gyerek bőre!!!
Szonja mindig kiszemelt magának valakit, nyújtotta a kis kezét és mondta, hogy "kezed, kezed"; míg Botond többnyire egy nőnemű egyént szemelt ki, akit kézenfogva fel-alá vezetgetett - persze csak ha épp a motorozást vagy csúszdázást abbahagyta egy 5 percre, csakis akkor.
Imádták a forgatagot és a gyerekzsivajt, meg persze hogy többnyire nem voltak korlátozva...
Akkora élmény volt nekik, hogy Szonja itthon este meseolvasás után amikor kijöttem azt mondta még tegnap is: Anya...Apa...Kutus...Tappancs...Tappancs...Kutus... (ugyanis így hívták a kutyust).
Ez úton is köszi a szervezőknek, isteni volt! Reméljük, mihamarabb sor kerül majd ismétlésre!