Délutáni, esti és hajnali mesék

Mint korábbi bejegyzésben ígértem, folytatva a szókincsbővülésük bemutatását, csináltam gyorsan két videót tegnap délután, hogy prezentálni tudjam nektek, ahogy Szonja olvas és ahogy Botond olvas.
(Nagyon becsüljétek meg a feliratot, mert soha nem csináltam még ilyet és nagyon megküzdöttem vele! :) A videó indulásakor a jobb alsó sarokban a feliratot be kell kapcsolni, kuttyintva erre az ikonra:              

A két videó gyönyörűen érzékelteti a különbséget, hogy mennyit beszél Szonja és mennyit Botond, de akár a közt is vonhatunk párhuzamot, hogy mennyit én és mennyit apa; vagy hogy tovább fűzzem ezt a gondolatsort, mennyit a nők és mennyit a férfiak.... :)
A mese folytatódott, mert valami nem volt kerek az éjszaka, ugyanis Botond hajnal 2-4-ig nem igazán aludt, odabújt mellém, de semmi sem volt jó. Simogattam a buksiját, eltolta a kezem; majd 5-10 perc múlva kimatatta a kezem a sötétben és magára húzta. Ugyanezt játszottuk a tenyér és talpi simogatással is, meg az öleléssel. Ha csináltam, nem tetszett, ha nem csináltam, hiányolta. Aztán hajnal 4 körül egyszer csak felült, majd lemászott az ágyról, megfogta a kezem és elkezdett húzkodni, hogy SZESZE (leszállsz).
Na jó - gondoltam - megyek vele, hogy mit szeretne...lehet visszabújik az ágyába és alszik ott. (Mert szokott ilyet is, hogy hajnal 2-3 körül odabújik fél óra simire és anyai testközelségre, aztán fogja a plédjét és visszacsoszog az ágyikójába aludni, mintha mi se történt volna.) Hát sajnos most nem ez történt. Bevezetett a nagyszobába és közölte CSÜCCS. Ültünk kicsit, ölembe vettem, lemászott visszaült az ágyra, és nézett maga elé. Aztán megelégeltem, és elindultam vissza a szobába, befeküdtem az ágyba. Erre éktelen sírás, hangos SZESZE felkiáltások közepette, Most mi vaaaaaaaan?-gondoltam.

Közben Szonja is megjelent a kis plédjével, Odacsoszogott Apához és bebújt mellé, összevackoltak és nagyokat szuszogtak egymás fülébe...mindeközben az enyémbe ordított Botond, hogy NEEEEEm, NYEMAAAA, SZESZEEEE. És 2 perc után, mint akit elvágtak, megfogta a kezem, elkezte morzsolgatni, másik kezével a kék pléd (mert már nem csak egyszerűen plédnek hívja, hanem KÉK PLÉD) selyem szalag szegését simizte és elaludt.
Aztán kb. 5 óra körül el is indult a nap. Botond félig kinyitott szemmel sandán rám mosolygott, szeretettel teli óvatos mozdulattal megsimogatta az arcom és azt mondta"ANNYA".
Hát 5 másodperc alatt tovaszállt az éjszakiai nemalvásból adódó fáradtságom. És még egy puszit is kaptam! (Ami Botondnál nagy szó, mert egy héten kb. 2-3 darabot oszt csak, úgyhogy Apával mindig versengünk, ki kapja! Úgy tűnik a heti nyertes részben már én vagyok! :D
Szonja, persze attól a pillanattól. hogy kinyitotta a szemét, be nem áll a szája. Az alábbiak hangzottak el a teljesség igénye nélkül Apa-lánya vonatkozásban:
"Fényes nappal van.
Apa tárd ki a szárnyadat, repüljél gólya mamával! Gólya mama Apa barátja és Szonjáé, igen.
Apukám indíts Bambit! Apa takarózz be Te is, aludjál. Aludjál kismackóval, ittan (itt van) tessék.
Inni kérem! Dzsúzt. Azonnal!
Bújjunk el takaró alá! Szonja elbújik, Apukám te is bújj el!
Kiffit kérem még. Anyukám, hallod?! Ide meg kecsöpöt nyomjál, légysziiiiiii!"
Apa öltözteti Szonját! Köszi a segítséget Apukám! ....stb
A mai esés-kelés is kipipálva, ugyanis Botond felbukott az általa dobozos gyümölcslevekből épített dzsúz-szerelvényben, és lefejelte a konyhai stoki szék szélét. Szerencsére nem repedt fel, leszorítottuk gyorsan hideg késsel, és így búb sem lett, csak egy pici vékony lila vonal. Az imént pedig a kb. fél cm magas küszöbben esett orra... a nemalvás áldásos hatása.... Hát így mennek nálunk a napok... éljen október 23-a!

És a végére egy videó arról, ahogy a mai új szót, azaz a ZSEPI-t tanuljuk Botonddal... na erről írtam az előző bejegyzésben... szótagonként szépen megy, egyben meg teljesen más lesz a szó.... :DDD