"Jön a kocsi, fut a kocsi:
Patkó-dobogás. Jön a vonat, fut a vonat:
Zúgó robogás.
Vajon hova fut a kocsi?
Három falun át!
Vajon hova fut a vonat?
Völgyön, hegyen át!
És ennek folytatása:
Kilitibe visz a kocsi
rönköt tüzifát.
Akaliba visz a vonat
óbort, gabonát."
Hát most minket vitt a kocsi Kilitibe, ugyanis welness-szelni voltunk 3 napot a Hotel Diamant-ban.
Szerdán délelőtt még minden a szokásos módon folyt: Apa dolgozott, mi Kerekítettünk, majd evés, alvás. De alvás után behuppantunk az autóba és irány Dunakiliti. Ami az indulást illeti végre sikerült levideózni Botondot, ahogy örül, ha Apa beindítja az autót. Egy órán belül meg is érkeztünk, de az az egy óra is gyorsan telt, mert közben Botond kommentálta, hogy Apa jófele megy-e; Szonja pedig mutogatta a teherautókat, hogy tudjuk ott mennek.
Ott kicuccoltunk (ismét dicséretet érdemlek, hogy egy fordulóval szállítható mennyiségű cuccot pakoltam csak be), és egyből leteszteltük a medencéket. Bár volt gyerekmedence és ott kezdtük a fürdést, inkább csak a gyerekfestményekre csodálkoztak rá a falon, meg a csúszdát díjazták; mert maga a gyerekmedence túl mély volt, míg a babpancsoló meg túl sekély.
Így maradt a jól bevált nagy medence és a bugyborékoló. Itt a szokásos merülés, fejes ugrás, partról medencébe dőlés és medencébe lépés ment, no meg persze pihenőfázisokban az összebújva, ölelgetve lebegés, vagy a melegvizes bugyorgóban csücsülés közben megbeszéltük a dolgokat.
Továbbra is imádják ezek a lurkók a vizet, Botond már a reggeli után az étteremből kilépve is a welness részleg felé húzott bennünket. Most már nem olyan kicsik, így akár egy óra hosszát is simán elvannak a medencében. Aztán fél óra játék a játszósarokban és ismét jöhet a fürdés. A játszósarokban kiskonyha, építőkockák, babák, autók, babakocsi és még bevásárló kocsi is volt - számunkra otthoni környezet :) És a játszótér a parkban is teljesen rendben volt, bár a magunkkal vitt nyuszimotorok nagyobb sikert arattak, így inkább azzal száguldoztak az őszi napsütésben.
A szoba kellemes volt, tetőtéri családi szobát kaptunk, így még a két babaággyal is bőven volt szabad tér, külön volt egy kisebb helység is, ami benne egy kanapéval átavanzsált játszószobává. Ami számukra imádnivalóvá tette a helyet, az az éjjeliszekrényen lévő lámpa volt, amivel remekül lekötötték magukat, mert képesek voltak akár negyed óráig is fel-le kapcsolgatni.
Ami az ellátást illeti, a reggeli a szokásos svédasztalos volt, míg a vacsinál az előétel-leves-főétel-desszert sorozatot végigették velünk a gyerekek is többnyire, még ha csak kóstolás szinten is. Ami rossz szájízt hagyott bennünk, hogy vacsoránál a két pohár bor meg korsó sört fogyasztottunk és desszert után egy kis pohár sima vizet kértem volna, mire mondták, csak ásványvíz van... na meg hogy a parkoló meglehetősen messze volt a bejárattól, vagy lehetett volna közelebb 1000Ft/nap áron kamerával őrzött. Nem is arról a 300 vagy 1000Ft-ról van szó, csak hát nem 2 Ft-ot hagytunk ott és ezt sz*rakodásnak éreztük. Na nem is érdemel több szót a dolog. 
Összességében magával a szállodával, wellness részleggel és a kajával elégedettek voltunk, de a személyzet és a hozzáállás hagyott némi kívánni valót. De a gyerekek arcán látható pancsolás öröme mindenért kárpótolt bennünket. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése