Kerekítettünk

Már régóta készültem, hogy elviszem a gyerekeket zenés-táncos mulatságra.
Igazából mérges is voltam magamra, hogy nem jutottunk el, pedig egész kis kortól ajánlják - és ugye őket meg érdekelte is a zene. De azért itthon mindig igyekeztem énekelgetni, mondókázni, ölbéli játékokat játszani velük.
Amikor mondjuk a mozgásfejlődésben a kúszás-mászásnál voltak, nem igazán maradtak volna meg egy helyen, utána meg a délelőtti alvásunk ideje pont ez a 10 óra környéke volt, így esélytelenek voltunk elmenni egy ilyen foglalkozásra. Bár így utólag visszagondolva, lehet hogy egyszerre két gyerekkel ez a legideálisabb életszakasz, mert már leköti őket az a fél-háromnegyed óra éneklés, és élvezik is, nem csak pislogva néznek.
Igazából ahogy a többi, velünk kb. egy idős gyerekeket néztem, nem vettem észre, hogy nagyon máshogy viselkedtek volna, bár már tősgyökeres tagok voltak. Egy pár hónap múlva meg még érdekesebb lesz majd nekik, asszem.
Így el is döntöttem, hogy igyekszünk ezentúl hetente legalább 1x részt venni.

Igazából ez egy ún. Kerekítő foglalkozás volt, ahol a nagyon kedves Zsuzsa néni énekelt, gitározott, egyéb eszközök használatával játékos dalokat, mondókákat tanított meg nekünk.
Bár minden nap feltöltődöm onnantól kezdve, hogy az első ébredési hangokat meghallom a gyerekszobából, ez pláne élmény volt; ugyanis  az az ámuló-bámuló gyereksereg szemet és lelket gyönyörködtető volt. Pluszban mindehhez, négyen ikresek összeszerveződve jelentünk meg és ráadásul Levi és Zsombi játszópajtásainkkal is összefutottunk.
(A fényviszonyok miatt szegényes a képanyag, viszont egy pár videót sikerült csinálni (hozzátenném, illegálisan, úgyhogy psszt) - persze csak az első kábulatomból és örömömből felocsúdva.)
A gyerekek felszabadultak voltak, Botond nem is igen volt hajlandó az ölembe ülni, szinte végig táncolta a foglalkozást a szokásos mackótáncával - csak az után kucorodott kicsit oda, miután Levi szeretetből jól megölelgette, és ezt nem nagyon szereti :). Szonja az első 10-15 percre befészkelte magát az ölembe, és csak nézett ámuldozva, aztán amikor hintáztatós játék volt, hangosan kacagva sikogatott és topogott miután letettem, azért, hogy még egyszer emeljem fel. Utána feloldódott ő is és eltáncikált, jött-ment a helységben, barátkozott másokkal.
A végén egy nagy "ejtőernyőt" emelgettünk mi felnőttek, a gyerekek alatta voltak, és tiszta extázisba estek, ahogy rájuk engedtük majd felemeltük azt; végül labdákat szórtunk bele és dobáltuk őket. Levezetésképpen pedig összeszedegették azokat a gyerekek.
Szóval valszeg jövő héten is Kerekítünk, mert így kerek a világ!