A szopás mindenképp szívás? ... Neeeeeeeem

Ez szintén egy olyan bejegyzés, amit már többször megírtam fejben, és most végre ide is bekerül :)
Intim a téma? Lehet, de ez is szerves része a gyerekek életének, növekedésének.

Aki nem tud szoptatni, annak az okoz fejtörést. Aki tud, annak meg az, hogy mikor és hogy hagyja abba.
Ki-ki döntse el, hogy mi a nagyobb dilemma...
Mindenesetre én tudom, hogy hogy nagyon akartam szoptatni őket és nagyon boldoggá tesz, hogy ezt tudtam/tudom tenni. Igen, másfél évesek múltak és még mindig szopiznak, sőt többször is! :)
Miután megszülettek fél órán belül még a szülőszobán cicire raktuk őket, és onnantól kezdve szopiztak is ügyesen. Hála az égnek rácáfoltam a "császárosoknak később van tejbelövellése" dologra, ugyanis a második naptól már annyi tejcsim volt, hogy mérni is lehetett a szopizott mennyiséget a gyerekek súlyán. Igaz, előtte volt egy olyan napom, hogy este 10-től kb. reggel 5-ig szinte fél óránként mindig lógott valaki valamelyik cicimen...
A szülés utáni első pár hét, aztán hullámokban ismét egy-két hét nem volt pedig egyszerű: volt, hogy 5 percet sírtam a zuhany alatt, mire rávettem magam, hogy szoptassak, mert sebes volt a mellbimbóm - de íme, itt az eredménye. :) És mondhatom, megérte!
6 hónapos korukig tisztán anyatejes táplálásban részesültek, aztán ugye elkezdtük a rátáplálást is, de még mindig bőségesen szopiztak. A rátáplálás mennyiségének növekedésével csökkent a szopik száma: 1 éves korukra is még sok tejcsim volt, de ekkorra már 1-1 étkezést kiváltottam rendes főzelékkel/gyümölccsel.
Már akkor beszélgettünk róla Apával, hogy is kellene ezt jól csinálni. Azt mondják, másfél éves korig kb. 2dl tej alapú táplálás szükséges - ha van tejcsim miért szoktassam le őket és miért adjak bolti tejterméket?

Ráadásul a szoptatás immunrendszer erősítő hatását és a szoptatási idő alatti immunitás áldásos hatását érezzük is: amikor hányásos hasmenéses nyavalyát szedtünk össze, 3 napig tartott csak és nem is volt heves lefolyású. Az elmúlt másvél év alatt a fogzási náthát (amikor is csak röcögött az orruk) leszámítva talán kétszer volt kicsi orrfolyásuk egy pár napig, de semmi más komoly betegség; pedig voltak járványok, és elég sokat mentünk közösségbe is. Kb. másfél hónapja volt, hogy Botond belázasodott, de doktornéni nem igazán talált semmit, csak kissé piros volt a torka - rá 2 napra kinövesztette a szemfogait, valószínűleg ez volt inkább a probléma oka.

És amit mindig meg szoktak kérdezni ilyenkor: és egyszerre szopiznak? Igen, amíg picik voltak és elfértek fürdés után mindig együtt vacsiztak, illetve nap közben is, ha meg tudtam oldani és mindenki türelmetlen volt. Kb.8-9 hónapos korukra hagytuk ezt abba, mert addigra már nagyon ficánkoltak, de azóta is többször, amikor még volt nap közben szopi és nagyon éhesek voltak mindketten megkönyörültem, hogy senkinek ne kelljen sorba állnia. Jókat kuncogtam ilyenkor mindig magamban, mert Botond hosszú erős szívásokkal evett; míg Szonja sok apró szippantásokkal. Azt is hittem, hogy Botond bár rövidebb ideig eszik, de erősebben szív, így többet fogyaszt; de a rendes evésnél kiderült, hogy Szonja a kajásabb.
Szóval most ott tartunk, hogy kb. egy hónapja az ebéd utáni alvást követő szopit is elvettem tőlük, így most este, hajnalban és reggel szopiznak, meg esetleg éjszaka, ha front vagy fognövesztés van. De hogy hogyan tovább?
A védőnéni szerint, amíg nem zavar csak jót teszek vele, ha szoptatok, pláne hogy itt az ősz, meg jön a tél-ez segít az immunrendszerüknek. Asszem ha beszélnek majd és közösségbe mennek (bölcsi vagy ovi) akkor már elérjük azt a határt, hogy nem kell húzkodniuk a pólóm cicit keresve.
Az biztos, hogy számtalanszor rámcsodálkoznak, hogy még mindig szoptatok ikreket. Szerintem gének és akarat kérdése is.
De higgyétek el, nekem fájdalmasabb lesz megválni a szoptatás intimitásától, mint a gyerekeknek a cicitől és anyatejcsitől. Olyankor olyan mások, olyan picik még, és odabújnak, és csak úgy nyelik, aztán egyre nagyobbakat pislognak, ahogy elálmosodnak és jóllakottan hagyják abba.