Állatkerti séta

"Apu hod med be azs a nad elefánt az oroszlán barlangjába? Apu hogy megy be, apu hogy megy be...?" - mondaná Gábor Papa olvasva a bejegyzés címét :) (itt hallgathatjátok a dalt, aki nem ismerné)
Szóval mivel továbbra is ragyogó őszi idő van, így a régen tervbe vett állatkertbe is eljutottunk végre. Mivel hosszas sétának ígérkezett a dolog, így biztos, ami biztos babakocsival mentünk.
A bejáratnál kapott térkép megerősítette ezt:

A sétát a daruknál kezdtük, majd jöttek a tapírok, majmok, makik, aztán a kecskék, lovak, teve, láma, őzek. A dámvadak ketrecénél megálltuk és meguzsonnáztak a gyerkőcök, meg az állatokat is megetettük pár ropogós levéllel. Persze minden második ketrec előtt ujjak a magasban és "ö ö ö ö ö ö ö" kíséretében mutogatták lelkesen, hogy micsoda állat van ott.

A páviánok nem igazán vettek tudomást rólunk, de a zsiráfhoz érve pont jött az etetési idő, így közelről láthattuk enni, ahogy a zebrákat és antilopokat is - itt már kijöttek a gyerkőcök is a babakocsiból és sétáltunk tovább a terrárium házba halacskákat, hüllőket, egérkéket, süniket, kígyókat nézni.
A tetőpontot az egymás mellett lévő mackók és tigris ketrecénél értük el.
Szonja háromszor is visszahúzta apát macinézőbe,
pedig azok épp szundítottak. Botond pedig csücsült a babakocsiban és sikogatott majd magyarázott a tigrisnek (igaz cumival, mert szegényem egy fogfájós sírás után volt - azokkal a fránya szemfogakkal küzdünk még mindig).
Utána megnéztük még a jaguárokat, ahogy kergetőztek és fürödtek, meglátogattuk a vizilovakat, Szonja megmutogatta apa öléből a papagájokat, odajöttek hozzánk a vidrák, és már körbe is értünk. Még egy utolsó pillantást vetettünk a gibbonokra és kellően fáradtan visszacammogtunk az autóhoz. Hazafelé nagy csend volt a kocsiban, mindenki csak pislogott, jó nagyot sétáltunk, mindenki elpilledt kissé. Még megejtettünk egy gyors bevásárlást és már csak egy gyömöszölésre volt időnk fürdés előtt.

                  

MÁS: 
Ja! A legutóbbi Kerekítőről elmulasztottam videós beszámolót adni, amit ez úton pótolnék. Botond részéről a szokásos rogyasztós bemelegítést követően értük el a foglalkozás vége felé az extázis részt; amikor is az ejtőernyőben dobáljuk a labdákat - na ettől pedig Szonja indult be :)