Kommunikáció

Először szavak nélkül, érintéssel... aztán hangokkal... és gesztusokkal... majd halandzsázva... végül szavakkal

No én jóllaktam már

Nekem már nagyon elegem vaaaan

Ez valami döbbenet, ahogy a gyermekek ki tudják fejezni magukat azon eszközök nélkül is, amik nélkül mi felnőttek képtelenek lennénk... vagy legalább is csak nagy fejtörés árán. Épphogy megszülettek és már az arcukról le lehetett olvasni, ha jóllaktak, ha türelmetlenek voltak, ha érdeklődtek...

Aztaaa

Az első hónapokban még csak egymás mellett szuszmákoltak, nem igazán vettük észre, hogy tudomást vennének egymásról, bár sokszor összeért a kis kezük... de gondolom ezt a pocakban is így szokták meg, többek között ezért is nem raktuk őket külön. Bár egy kiságyban feküdtek, nem zavarták egymást - és ez úton cáfolom, hogyha az egyik sír, akkor a másik is... legalább is ebben a korban náluk nem volt jellemző. De már ekkor is sokat kémlelték egymást - bár még csak egy színtelen pacának látták a másikat :)

Neked is meleged van hugi?

Botond már 3 hónaposan is úgy, de úgy tudott nézni, hogy majd' hogy nem összeszégyelltem magam... bár nem tudom miért...  tisztára mintha Attila nézne rám morcosan. Ekkor már mosolyogtak a játszószőnyegről fityegő tárgyakra, ha mondókáztam vagy énekeltem, Szonja velem énekelt, Botond ujjongott a mesére - bár ehhez nem feltétlenül kellett az én hangom, a zenélő körforgóra is ment.

4 hónaposan egyre jobban élvezték a hangjukat, és már cifrázták is a mondanivalójukat.
Szonja már 5 hónaposan próbált ismerkedni, de Botond már akkor sem díjazta a macerálást - ekkor már szerintem egyértelműen kijelenthető volt, hogy tudatában vannak egymásnak. De azért Botond, mint óvó bátyó, kézen fogta sétakocsikázás közben Szonját.
6 hónaposan a kurjongatásokon túl másfajta hangok kiadásával is próbálkoztak, pl. Botond "puffogott", Szonja fintorogva énekelt.

9 hónaposan már megbeszélgették a dolgokat, sikogattak, és meséltek nekem is szívesen. A kedvenc találkahely és cserekereskedelmi központ a kiságyak vége. Mindenki ideviszi a kincseit és zoknit játékra, cumit plédre cserélnek. :)

11 hónaposan egyre bővült a halandzsa szókincsük és tettekkel is egyre inkább kommunikálnak, már vitatkoznak is egymással, és ha Botond elkeseredik, mondja nekem, hogy : "Amma", Természetesen az Apa az egyértelműen érthető.

Amikor nacit cserélünk mindig szoktuk kérdezni, hogy van-e kaka, vagy csak pisi?! Erre ma reggel Szonja azt mondogatta, hogy ka-ka -és apa talált is a csomagban meglepit. Most délután felkelt  és megint mondogatta, hogy ka-ka...és megint volt. Innentől indul a teszt üzemmód, hogy tényleg tudja-e vagy ez is csak olyan kis babanyelven született mondóka,a mit csak úgy mesél.
Amit próbálgatunk, azok az állathangok, ezek nagyon érdeklik őket, imádják, ha bábozok és utánozom az állatok hangját. Szonja próbálkozik is és a háp-háp ,meg a gá-gá már megy is - erről igyekszem mielőbb videót csinálni :)

A non-verbális kommunikációjuk és sokat fejlődött az elmúlt hónapban. Már úgy tudnak szeretni: odabújni, ölelni, csimpaszkodni, felkapaszkodni - ettől mindig elolvadok.