Botond igazi fiú; azóta hogy játszik folyton az autók érdeklik, meg ami pörög-forog, tekergethető. Képes egy fél órát is tologatni az autót, közben meg-megáll és "megszereli" a kerekét, olykor brümmög is hozzá. Labdát gurít, vagy a járássegítővel robog fel-alá a lakásban, bár már simán megy anélkül is. Na meg persze a dobolásról, kukakongázásról se feledkezzünk meg! :)
Ezzel szemben Szonja inkább a kis ujjával megvizsgálgatja a dolgokat, kinyit mindent és kipakol; valamint imád rongyival, pléddel játszani, újabban plüssöket hurcolászik és mutogatja a szemüket. Rakja a montesszorit, formabedobózni is próbálunk, imád könyvet lapozgatni, mutogatja benne az állatokat, hogy mondjam a hangjukat meg énekeljek róluk. No meg igazi nőci, mindent felvesz, nyakába rak, és ilyenkor dicsérgetni kell, hogy milyen csinos.
A közösen játszás is alakul már: függönnyel, játéktartóval, zenélő játékkal; de többnyire harc van egy bizonyos játékért, aminek sikítás és harapás, végül sokszor sírás a vége :(. De ha huncutkodásról van szó, abban nagyon egyet tudnak érteni, lásd mosógépszerelés, anya nadrágjának megszerzése, tánc a sütőlapáttal... és persze egymás tologatása a dömperben.És amivel mindenkiből ki lehet egy kis kacagást csalni az a hintázás, nyelvnyujtogatás, csikizés.
A legértékesebb és legérdekesebb játékok, egyike az ajtókitámasztó, cipő, távirányító, vezetékek, babamobil és persze minden, ami el van zárva a szekrénybe...
illetve el volt...
Pedig nem is olyan régen még csak pislogtak a zenélő körforgóra és egymás mellett, mintsem egymással játszottak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése