6 hónapos korukig tisztán anyatejes táplálással büszkélkedhetünk - de már akkor is mindig megjegyezték, hogy biztos jó étvágyúak. Ezek szerint a tejcsi megfelelően táplálóra sikerült...igaz, ami igaz annyit ettem, mint egy elefánt. Máskor én kérdeztem Attilát, hogy "Kérsz még az enyémből?" - de ez mára megváltozott :)
6 hónap után kezdtük el a rátáplálást, de jelentem még mindig szopiznak - más anyukák szerint sokat is - de engem nem zavar, amíg van, addig fogyasszák egészséggel! Le is kopognám, eddig egyszer voltak csak betegek az elmúlt több, mint 1 évben, az is 2 napig tartott.
Most kb. ott tartunk, hogy reggeli szopi, aztán reggelire kenyérke esetleg felvágottal, tízóraira egy kis gyümölcs, délben főzelék, délután gyömölcs túróval vagy babapuding, vacsira kenyérke vagy főzelék.
Asszem biztonsággal kijelenthetjük, hogy nincs olyan gyerek, aki ne fújná a kaját, hála az égnek, azért ez nem gyakori nálunk-és legalább nem akkor csinálják, amikor cékla vagy spenót az ebéd.
11 hónaposan már nagyon érdekelte Őket, amit mi eszünk, és mindig sorban álltak - pláne Szonja -, és kértek Ők is. Szonja pláne haspók. Így aztán mi felnőttek gyors ütemben leszoktunk az ágyban tálcán evésről :(
Szülinapjukon teszteltük, hogy mit szólnak az új ízekhez és formákhoz, mint nyuszi alakú kakaóscsiga és pudingos torta.
Újabban pedig napi szinten azon küzdünk, hogy ne álljanak fel evés közben az etetőszékben. Viszont felvirágozni látszik a cserekereskedelem - ugyanis ami a szomszéd tálcáján van az mindig finomabb... valamint míg Botond husi párti, addig Szonja inkább kenyeres, így elcserélgetik :)
Persze evés közben azért nem maradhat el a mókázás sem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése