Ma végre kipipálhattam a "ünnepi teendők" listámról a mézeskalács sütést. Még akkor találtam ki, hogy sütök majd az idén; amikor terveztem, hogy hogyan is fogunk mikulásozni, cipőcskékbe ajándékot lopni. Mivel abból az lett csak, hogy az Apamikulás mindenkinek odaadta a kezébe az ajándékát a kórházban, így ehhez a ponthoz a listámon ragaszkodtam.
Tegnap kezdtem neki a mókának. Természetesen segítségem is volt, mert amint elkezdtem ügyködni az apró lábakon betipegtek az apró dolgos kezek gazdái :) Így aztán mindenkit felültettem a pultra és indulhatott a móka-meg a robotgép. Először is a hozzávalókat tálba szórtuk, majd némi előkeverés után meggyúrta a gép és mehetett a hűtőbe pihenni.
Délután formáztuk - szintén segítséggel.
Szonja meglátta, hogy kaja és a cumit eldobva topogott, hogy emeljem fel. Épp csak felnyúltam a polcra egy dobozért és már be is gyömickölte a kiszaggatott nyers tésztát a szájába - amit persze onnan már kiszedni nem tudtam :) Este 7 óra múlt, mire kisült az utolsó adag, így a díszítés váratott magára egy éjszakát. Ma Kora délután álltam neki a díszítésnek, de annyira már nem voltam bátor, hogy ebben is teret engedjek az aprónépnek - persze miközben alkottam azért odajártak egy-egy falat csupasz mézeskalácsért. Szerintem is jó lett ízre, bár még ugye puhulnia kell.Ma többször is kértek, kimutogatták a tálcáról a nekik tetsző motívumot, így megvan a sikerélményem is :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése