Frizu-rázó

Hoppá!!! Igen, még él a blog...csak a szokásos időhiányban szenvedek... pontosabban mondva, mióta vannak napsütéses tavaszi napok, azóta ha csak tehetjük megyünk ki a szabadba, mintsem a gép elé üljek. Este meg az e-mail olvasás, írás után már nem jutok el addig, hogy ide is írjak...pedig lenne miről!


Ha már jó időről ejtettem szót... Gondoltuk, mivel már melegebb napok vannak-és a gyerekek frizurája is egyre érdekesebben alakult, így ismét beiktattunk egy hajvágást. Főleg botond esetében tartottuk indokoltnak a dolgot, de miután megnyírtuk, Szonja is ott toporgott a fürdőszobában és kérte, hogy az övét is vágjuk le.

Így aztán Apa elképzelés alapján a "Tina Turner/CC Catch" séróból diszkrét gombafrizura szerű fazon lett a kezem által :) Persze a hajráf mostanság nem csak nap közben lételem, de elmaradhatatlan kelléke a fürdésnek, alvásnak is. :) Valamint a design szerves részét is képezi, annak is passzolnia kell.
Mivel már 1-2 hónapja Szonja minden reggel egyedül átöltözik pizsiből, és olykor érdekes kollekciót választ a szekrényből, így gondoltam egyidejűleg kezdjük meg az ízlésformálást is, így aztán elmagyaráztam, hogy színben összepasszoló dolgokat kell kiválasztani, mert azok mutatnak jól együtt. Ha több színű a felső, akkor pedig lehetőleg olyan nacit válasszon, ami egyszínű és a felsőben szereplő színek valamelyike.
És működik, azóta mindig ezen alapelv mentén válogat. Mint a magassarkús képen is láthatjátok, cicás nacihoz cicás felső, ami olyan színű, mint a cica a cicanacin :) Sőt! Még a zoknira is odafigyel! :)
A minap öltöztünk, hogy megyünk le a játszótérre, Gyerekek felöltözve, majd Szonja a tükörbe néz és megszólal:"Anya a hajráfom nem passzol, hozom a rózsaszínt." Bement a szobába, kihozta a halvány rózsaszín hajráfot - a korábban a hajában lévő ezüst színű helyett -, feltette és közölte: "Ez passzol, indulhatunk!". Hát hiába... már nagyon pici korátor ezerszer jobban nőcis, mint amennyire én valaha is voltam :)
De ami a magas sarkút illeti, én is előszeretettel mászkáltam Anya esküvői cipőjében, úgyhogy ez a "magassarkú cipőben lófrálunk" hajlam jöhet tőlem :)

Ami pedig Botondot illeti, Ő egy igazi casanova :) Legalább is engem igen hamar levesz a lábamról-persze nem akkor, ha rosszat csinál és megszidom, mert akkor nem hagyom magam :). Szóval az egyik nap az ebéd utáni alváshoz készülődve azt mondja nekem kis kezeit ölelésre tárva: "Anya bújj ide mellém!" erre odakucorodtam az ágy mellé és közel hajoltam hozzá.
Mire belenézett mélyen a szemeimbe és picurka mutató ujjával finoman megérintve a szemem megszólalt:"Anya, szép a szemed!" Ez után a fejemet megsimítva így folytatta: "Anya szép a hajad!" Megköszöntem a bókokat, de itt még nem ért véget a sor, akkor jött a lényeg: "Anya szép a füled!" :D Na ilyen bókot nem tudom, hogy ki kapott már, de nekem befátyolosodott tőle a szemem :) És egyből arra gondoltam, milyen hamar vége lesz ennek az időnek, amikor még ilyen picik és engem néznek ilyen áhítattal.
De jelentem, megvan az első rajongója is, pedig én arra készültem, hogy majd csak akkor fogom hallgatni, hogy kik szerelmesek belé, amikor oviba kezd járni :) Történt ugyanis, hogy kb. 1 hónapja otthon voltunk Nagyszülőknél és Kati Mamával lementek a ház elé a játszótérre. Az én drága kisfiam pedig két szál ibolyával a kezében érkezett meg: az egyiket én kaptam, a másikat pedig Ő a játszótéren egy kislánytól. A barna hajú kislányt - mint utóbb kiderült - Viviennek hívták és rózsaszín kabátban volt :) A képen látható forgós játékon játszottak együtt (sajnos nem tudom mi a neve). Legnagyobb bánatomra nem voltam ott, így a kislányt sem sikerült lencsevégre kapni, de ott laknak valahol a téren - majd talán legközelebb! Az ibolyát, amit kapott nem volt hajlandó a kezéből kiadni, csak nekem adta oda, hogy vízbe rakhassam. És mikor kérdeztem, hogy mit kaptál, meg kitől, szemét lesütve, szemérmesen válaszolt :) Az ibolyát lepréseltük, hogy eltegyük az utókor számára "első hódítás" emléke gyanánt.
Apa persze csak irigykedett, hogy a kisfiának sikerült elérnie, hogy nem Ő visz virágot, hanem Neki hoznak :))) De hát kérem szépen, aki vagány, az vagány... aki megteheti, az megteszi :)Vagány, de akkor is akkora, de akkora lelke van.
Szegénykém, ha megszidom, akkor nyugszik csak meg, ha megölelem végül. Meg csodák csodájára bár eddig csak az autó volt érdekes minden mennyiségben, most van egy lovacska - amit eredetileg Szonja kapott, de végül cserébe egy másikért neki adta Botondnak - amiért igen odavan. Vele is alszik. De azt a boldogságot, amikor Szonja neki adta :))) Mert persze az nem lett volna jó, ha Ő kap egy másikat, mert mindig ezt csente el titokban és játszott vele, Ő az a bizonyos "nagy lovacska". Így most mindenkinek megvan a nagy boldogsága :)